20. rész

18 +  :)

 Odakint jó idő volt, ezért Rochelle teljesen lehúzta a Range Rover ablakát, miközben a kocsi csak szelte az utat a városban. Vincent mosolyogva nézte, ahogy élvezi a beáramló levegőt. Ugyanakkor az áramlat az illatát is csak felerősítette, és a férfi felé sodorta. Bár mihelyst felöltöztek már indultak is, most is szüksége volt akaraterejének utolsó cseppjeire, hogy ne húzódjon le valahol az út szélére, már a belvárosban. De ahová igyekszik, az még jobb lesz. És a lánynak sejtése sincs, mi vár rá. Még szerencse, hogy nincs olyan messze a hely. Bár ez is olyan lesz, mintha az országot utaznák át.

És valóban, nem is tudta, mennyi idő telt el, csak azt, hogy neki egy egész életnek tűnt, mire elérték a tavat. A Mead – tó hozzájuk legközelebb eső ága, a Las Vegas Bay kisebb hegységek és néhol csupasz, néhol füves puszták között terült el. Ugyan voltak szabad strandok és kedvelt, népszerű helyek a környékén, Vincent egy olyat akart választani, ahol rajtuk kívül nincs senki.

Jóval az érkezésük előtt bekötötte a lány szemét. Amikor kiszálltak éppen egy puszta közepén, Rochelle arcán látszott, hogy nem érti, mi olyan különleges ezen a helyen nem érzett semmi erdőt, virágot, vagy fát.. Nagyot lélegzett, és ekkor valószínűleg megérezhette a víz illatát.

A férfi közelebb vezette a tóhoz, majd levette a szeme elől a kendőt. Hallotta, ahogy az alakváltónak elakad a lélegzete a táj láttán. Bár elmondás alapján talán nem így tűnik, de a tórész látványa az elnyúló horizonttal , hegysziluettekkel és még több vízzel valóban elbűvölő volt.

De ami annál is gyönyörűbb, az az előtte álló nő.

Lehajolt, és belecsókolt a nyakába.

- Gondoltam, örülnél egy kirándulásnak. De mehetünk egy kaszinóba is, ha gondolod. - mondta, miközben hátulról átfogta a derekát. - Persze, ott nem ajánlanám a párducalakot. - Tudta, hogy a lány nem egy szerencsejátékos típus, a szórakozóhelyek közül is mindig csak valamilyen kisebb klubba mentek a lányokkal.

Rochelle megpördült, nyomott egy gyors csókot a szájára, majd villámgyorsan lerúgta a cipőjét, zoknikkal együtt, és már a nadrág következett, amikor Vin magához tért a ledöbbenéséből.

Semmi nyavalygás, hogy „világos van, meglátnak”, vagy „fúj, én nem megyek természetes vízbe!” – ami mondjuk furcsa lett volna egy alakváltótól, de akkor is – vagy bármi, egyszerűen bevetette magát meztelenül a vízbe. Ami viszont a reggeli köntösös akciójához képest volt furcsa. Na nem mintha panaszkodna, nagyon is örült.

Még mindig hitetlenkedve rázta a fejét, amikor a lány már a mélyebb vízben járt, alábukott, majd előtűnt és kiemelve a kezét a vízből mutatóujjával hívogatni kezdte, miközben ravaszul vigyorgott rá.

- Hát jó, ha az a macska még várhat... - mormogta az orra alatt, ő is elkezdett vetkőzni – akkor lássuk el egy másik macska szükségleteit. Te akartad, cicuskám.

Magán érezte Rochelle éhes, vággyal teli nagy szemeit, miközben egyre közeledett felé. Lemerült, és a lány előtt bukkant fel. Ahelyett azonban, hogy megcsókolta volna, megpördítette, és úgy húzta magához. A lány lélegzete hallhatóan elakadt, ahogy a kemény vesszője a hátának aljához szorult.

A férfi lehajolva végignyalta a nyakát, majd a fülcimpáját, miközben a kezei már el is indultak felfedezőútjukra. Az egyikkel a lány félig víz alatt levő melleit vette célba, a másik pedig lesiklott a lapos hasán, a sötét háromszög felé.

A nyakáról egy pillanatra sem vette el a száját, szívogatta, harapta, nyalogatta, csókolta. A lány mellbimbói szinte azonnal megkeményedtek, és a lába köze sem csak a víztől volt nedves. Amikor a férfi néhányszor végigsimította, majd egyik ujjával beléhatolt, Rochelle torokhangon nyögdécselt és a fejét hátravetette a férfi vállára.

- Na jó, szerintem ennyi elég volt mára. - suttogta nagyon halkan és kissé rekedten Vin. Az alakváltó elméje elködösült, nem fogott fel semmit, csak azt tudta, mindjárt megőrül a vágytól.

A következő pillanatban azonban a férfi már elhúzódott, megfordult és lassan elindult kifelé.

- Mi van? - bukott ki a lányból amikor végre felfogta a helyzetet. Hogy az a szemét...

Vincent vállat vont. Vállat. Vont!

- Azt hittem, futni akarsz egyet, ez minden. - mondta mosolyogva, bár annyira kívánta a nőt, hogy az már fájt. Szándékosan lassan ballagott kifelé, és még szélesebben vigyorgott, amikor lendületes mozgást észlelt hátulról.

Shelly olyan gyorsan termett előtte, hogy még ő is meglepődött.

- Szóval így állunk... - morogta. - Tudod, drágám, engem nem könnyű átverni. És épp ezért tudom, hogy neked ez – hirtelen megragadta a víz alatt a férfi vastag hímtagját – éppen olyan kínzás. - egyre közelebb hajolt a férfihoz, és egyre erősebben szorította odalent.

Vin hosszan felszisszent.

- De én nem vagyok gonosz. - suttogott tovább az alakváltó. Megnyalta a férfi ajkát, és a kezét elkezdte le-föl mozgatni.

A vérfarkas más körülmények között gyanúsnak találta volna ezt a fordulatot, ha nem az orgazmus szélén állt volna máris, és lett volna akár egyetlen ép gondolata . De úgy érezte, hogy az egész teste lángol, és belehal, ha nem kapja meg azonnal a nőjét.

Felemelte, a következő pillanatban már bele is hatolt, és Rochelle a dereka köré fonta a lábait. Egyszerre nyögtek fel. Tövig elmerült benne, a nő hüvelye forró, selymes satuként szorította. Lassan visszahúzódott, majd erőteljesen pumpálni kezdett, és a szájába vette az egyik mellbimbót, és szívogatni kezdte.

Shelly a férfi vállába harapott, így nyomva el a sikoltását, amikor elévezett. Végigkarmolta az izmos hátát, miközben a férfi hangosat kiáltva követte a csúcsra. A lány még nedves hajánál fogva felrántotta a fejét és vadul megcsókolta.

Vin ekkor teljesen kihúzódott belőle.

- Ha abba mered hagyni, esküszöm, ezután szopránban énekelsz. - morogta a férfi nyakába Rochelle.

A vérfarkas azonban csak kicipelte a vízből, mintha nem is hallotta volna.

- Hé! Vérfarkas! Ha nem tűnt volna fel...-kezdett zsörtölődni a lány.

Vincent ekkorra már letette a földre, a hátára. De ahelyett, hogy ráfeküdt volna, végigcsókolta a melleit, majd a hasát, és még lentebb.

- Mi a … Vin... - A férfi szája az érzékeny húsán belefojtotta a szót. Nem jött ki hang a torkán, csak rekedt nyögdécselés. A vérfarkas hajába temette mind a két kezét, így tartva magánál, és nem tudta megállni, hogy ne mozgassa a csípőjét, megpróbálva a helyes ponthoz vezetni a forró nyelvet.

Vincent sokáig kínozta hosszú, mély nyalintásokkal, szívogatásokkal és forró csókokkal, mindig akkor véve vissza, amikor a lány majd szét robbant. Még három orgazmushoz juttatta a szájával – és az ujjaival. Nem tudott betelni vele, és azt gondolta, az egész örökkévalóság is nagyon rövid idő lenne ilyen szempontból. Rochelle pedig úgy érezte, ennél többet már nem tud elviselni.

Ekkor azonban a férfi fölötte termett, és ismét birtokba vette a testét.

- Annyira gyönyörű vagy. - suttogta a szájába. - És finom. - folytatta egy csók után, miközben lökött egyet – És az enyém.

Ez után már nem voltak szavak, csak a vágy, a szenvedély hangjai.

Jó idő múlva – egyikőjük sem tudta mennyi – Rochelle a vérfarkas mellkasára hajtott fejjel pihegett, a poros földön, meztelenül, nappal. Dorombolva.

Vin a haját, karját, testét simogatta, és átkozottul jó érzés volt. Bár biztos volt benne, hogy nem tud majd normálisan járni egy darabig. Lassan visszatért a légzésük a normális kerékvágásba, a szívükkel együtt.

A férfi megcsókolta a feje búbját.

- Gyere, menjünk csobbanni.

- Ha most azt mondod, hogy te fel tudsz állni, megeszem a kalapom. - mormogta félálomban az alakváltó.

- Sajnálom, kicsim, bármennyire is tetszik nekem a dorombolásod, nem aludhatunk itt. Te is tudod. - mondta Vin, miközben felült, és gyengéden felhúzta a lányt. - Gyere, majd én megmosdatlak.

Óvatosan felemelte a nőt, bevitte a vízbe, és lassú simításokkal lemosta a port róla, és az egyéb... dolgokat. Közben igyekezett nem arra gondolni, mit is jelent neki ez a lány. Azt tudta már, hogy az egyetlen párja, de egyre mélyebb érzelmek kötötték hozzá. És ha a lány nem így érez, vagy megismétlődik a régi történet... úgy érezte, nem élné túl.

Mert az idő múlásával, egyre inkább beleszeretett. Igen, szerette Rochelle-t. Belezúgott egy macskába, egy igazi vadmacskába.

Régebben ezért aggódott volna a saját elmeállapotának épsége miatt, mert általában nem a vad, harcias nőket szerette, de most, ebben a pillanatban csak a mának élt, és boldogan felnevetett. Igaz, arról fogalma sem volt, a másik mit érez iránta, de az biztos, és kerüljön bármibe is, ő nem fogja elengedni maga mellől.

- Mi olyan nagyon mulatságos? - kérdezte gyanakodva, még mindig kipirult arccal az ő gyönyörű, vad alakváltója. De ő is elmosolyodott. Imádta a férfi mosolyát, nevetésének hangját.

- Semmi. Egyszerűen, túl tökéletes vagy, hogy igaz legyél.

Shelly hatalmas szeme felcsillant, majd rámosolygott, végül megpuszilta az arcát.

- Szeretnél egyet futni? Mármint, négy lábon.

- Uhh. Nem hittem volna, hogy ezt valaha kimondom, de... nem. Jelenleg a kisujjam megmozdítása is komoly energiát igényel, ami nekem nincs, szóval... majd legközelebb, azt hiszem.

Vin ismét felnevetett, miközben már odakint szárítkoztak a parton.

- Lesz legközelebb? Azt hittem, haragszol és utálsz. - mondta vigyorogva.

- Hát, nem is mondtam, hogy veled. Legfeljebb majd kerítek valami dögös pasast a környékről, aki elvisz. Nem nagy ügy, hidd el, sok jelentkező lenne.

A férfi arckifejezése láttán ő kacagott fel, ismét megcsókolta, majd elindult a kocsi felé.

- Gyerünk, öregúr, várnak rám a vegas-i fiúk. -szólt hátra a válla fölött.

Úgy tűnt, ezen a napon Vincent nem tudott nem mosolyogni. Most is így indult az alakváltója után, miközben figyelte, ahogy érzékien ringó csípővel az anyósülés felé veszi az irányt. Nagyon nagy kár, hogy volt rajta ruha.

Amikor beszállt és beindította a motort, arra gondolt, hihetetlen, mennyire felforgatta az életét, és mennyire el tudta terelni a figyelmét ez a nő az összes problémájáról... és minden másról.