26. rész

Úgy tűnt, Rochelle már vagy hatmilliószor körbejárta az egész házat, aztán a belvárosi központot is tizenegy óráig. Utálta, hogy nem tehet semmit. Aztán idejött, még korán is a Las Vegas tóhoz, és most itt jár árkokat a földbe. De már itt kellene lenniük!

Megpróbálták lenyomozni a telefonszámot, de a legjobb, amire jutottak egy utcai telefonfülke volt.

Persze mindenki első gondolata az volt, hogy csak Blade lehetett az üzenet küldője. Rochelle mégis kételkedett ebben. Mert ugyan Vin … bátyja valószínűleg már tud róla, és utána nyomozni sem olyan nehéz, ez valahogy nem az ő stílusa lenne. Legalábbis azok alapján, amit Vincent mondott. De ki tudja...

A francba is, ezek az idegtépő gondolatok a macskáját is felkavarták. Szétszedett pár bútort, és most folyamatosan ki- és behúzogatja a karmát. Csoda, hogy még nem váltott alakot.

Ismét az órára pillantott. Éjél múlt öt perccel. Hol vannak már?

Lehet, hogy ki kellett volna építeniük valami taktikát. De nem. Nem hagyhatja, hogy Marisolnak baja essen. Ez a legnagyobb félelme.

Ezért jött egyedül. Félt, hogy valami baja esik. Nem tudhatja, mivel állnak szemben, és ha a húgát elveszti...

Ekkor látta meg a közeledő autót. Úgy tűnt, egy évezredig tart, mire ideér.

Végül kinyílt a hátsóajtó, és kiszállt belőle egy fekete ruhás fickó... Liam? Mit keres itt Jonah egyik őrszeme?

Karon fogva ráncigálta ki a kocsiból a lekötözött Marisolt, aki vadul rúgkapálni kezdett. Rochelle morogva megiramodott feléjük, de ekkor a másik oldalon egy másik domináns katona, Percy szállt ki, majd... Rodney Hyde.

Sötét haja most is ugyanolyan rendezett volt, és hibátlan fogsorát villogtatva köszönt Rochelle-nek, miközben megigazította Armani öltönyét.

- Hello, cicamicám. Rég láttalak.

Lassú léptekkel elindult felé, közben Liam levette Sunny fejéről a kendőt. Mikor Rochelle-re nézett, hatalmasra tágultak a szemei, és rémülten ingatni kezdte a fejét.

A nővére szomorúan rámosolygott, majd halálos pillantást lövellt az exe felé.

- Ereszd el, Rodney!

- Na-na-na. Hát így kell köszönteni azt a férfit, akivel három évig együtt voltál? - kérdezte a férfi mézes-mázosan, egyre közeledve.

A lány undorodva húzódott el.

- Fogalmam sincs, hogy bírtam ki addig. Mit akarsz tőlem? - morogta.

Hyde mosolya töretlen maradt, bár már igazán műhatása volt. Megrántotta a fejét.

- Ó, hát jó, térjünk a tárgyra. Igazán egyszerű a helyzet. Téged. A húgodért cserébe.

Rochelle egy pillanatra megdermedt, és hitetlenkedve nézett. Ez az ember megőrült. Sejthette volna. Az a sok hívás és SMS... Már megint hogy lehetett ilyen idióta? Szüksége volt egy kiútra. Most. Gondolkodj, gondolkodj...

Végül rezzenéstelen tekintettel válaszolt.

- Rendben. Legyen. Először elengeditek, ő beül a kocsimba, elhajt, és aztán veletek megyek. - Majd ha a pokolban hógolyózni lehet, seggfej.

- Ilyen hülyének nézel, cicamica? Azt hittem, ennél jobban megismertél az együtt töltött éveink alatt.

Basszus.

- Hát attól biztosan nem ismerlek meg, mert másokat baszol. Bár... sok mindent elárul az igaz.. Egyébként pedig: Miért kell mindig emlékeztetned életem legrosszabb időszakára? - kérdezte tragikus nyögéssel a lány. Rodney sosem bírta a kritikát és a beszólást. Húznia kell az időt. Hogy miért, azt ő sem értette. Még sem kellett volna egyedül jönnie. - Egyébként mit csináltál Connerrel? - Biztos, hogy nem engedte volna, hogy csak úgy elrabolják Sunny-t.

- Alszik. - Marisol szeme még nagyobbra tágult a rémülettől.

- Mit is értesz pontosan alvás alatt? - kérdezte gyanakodva Rochelle. De a húga biztosan érezte volna, ha a párja halott, nem?

Rod felkacagott.

- Az legyen az én titkom. De annyit elárulhatok, hogy hősiesen küzdött, megpróbált megállítani, hogy ne vigyem el a kis ribancát.

Rochelle nem bírta tovább. Dühödten nekirontott a férfinak, kirántotta a csizmájába rejtett tőrt. Éppen megkarcolta a bájvigyoros fejét, ám Rodney ettől is felordított. Mielőtt azonban a lány komolyabb sérülést okozhatott volna, Percy hirtelen ott termett mögötte, és úgy hátrarántotta a karjait, hogy megroppantak, és kiesett kezéből a tőr. A fájdalom ellenére megpróbálta kirántani magát a katona karjai közül, de az szorosan fogta a csuklóját.

Rodney a véres arcát törölgette, de a műmosoly már visszakerült.

- Látom, még mindig igazi vadmacska vagy. Ez sajnos nem a vonzó tulajdonságaid egyike. - duruzsolta, miközben ismét közeledett felé, miután küzdelmei csökkentek.

- Csak te vagy túl nyápic. Gyenge, őrült rohadék vagy, Rodney. Hiszen tőlem is félsz.- köpte megvetően a szemébe Rochelle. - Nézz magadra! Nézz körbe! Csak nagy behemótokkal megy még egy fiatal nő lefogása is. - Áruló szemétládák. - Igaz is, mennyiért voltak hajlandóak elárulni a falkát? A családjukat. - tette hozzá nyomatékosan.

A férfi dühödten ragadta meg a torkát.

- A helyedben nem mondanék ilyet, ha épségben akarnám tudni a testvéremet, cicamica. - duruzsolta, majd durván megcsókolta a lányt. Az olyan erősen ráharapott a szájára, hogy kicsordult a vére, majd elrántotta a fejét, és köpött.

- Engedd el Marisolt! Már itt vagyok, tessék,. Megkaptad amit akartál. - morogta Rochelle.

Úgy tűnt, Rodney átgondolja a helyzetet, majd végül egy biccentéssel jelzett. Liam leszedte Sunny szájáról a fekete szalagot, aki azonnal tiltakozni kezdett, és eleredtek a könnyei

- Shelly, ne! Nem ér annyit. Ne tedd.. - Liam pofon ütötte.

A nővére azonban valahogy kontrollálta mérgét, és nem figyelt oda. Visszafordult Hyde-hoz.

- Engedjétek el. Ha elment, én beülök a kocsidba. - Akkor hátha lesz esélye támadni. Istenem, olyan hülye és gyenge ő is.

- Látod, cicamica, én megmondtam, hogy visszajössz hozzám, és könyörögsz. - motyogta olyan tekintettel, mintha valami démon szállta volna meg.

- Én nem könyörgök, seggfej. - morogta Rochelle, és megpróbálta ágyékon térdelni a férfit. Felrántotta a térdét... és... talált! Rodney fájdalmasan nyögve görnyedt előre. Ekkor az arcát célozta meg a lány.

Ekkor egy kocsi éles gumicsikorgással fékezett a közelben és a következő pillanatban Conner már Liammel verekedett. Az egyik lábára sántított, és a válla be volt kötve. Egyedül nem tud három ellen győzni, bármennyire is dühös.

Azonban ez a fordulat elterelte Rochelle figyelmét, és nem vette észre hogy Rodney összeszedte magát, és a tőr a kezében volt..

- Én békésen akartam ezt, Rochelle. De látom, te nem így gondoltad. - vicsorogta tébolyult kifejezéssel. Istenem, ez egyre őrültebb. - Egyébként, hallottam máris helyettesítettél. Egy rohadt kutyával. - morogta. Odalépett a nőhöz, és a tőrt a nyakához szorította, miközben Percy megtartotta a szoros fogást a csuklóin, hogy már az egész karja fájt. Úgy érezte, menten kiugrik a válla. És akkor érezte meg a zsibbadás mellett, hogy már egy fémbilincs is szorítja a kezét. Így már alakot sem tud váltani. - De nem leszel az övé, cicamica. Az enyém vagy. - folytatta Rodney, ezt már zihálva. A keze remegni kezdett, így kiserkent a vér Rochelle nyakán.

Ekkor éktelen üvöltés hallatszott a közelben. Vincent.

Rodney megrezzent, és a hang irányába kapta a fejét. Kinyitotta a száját, de mielőtt hang jött volna ki a torkán, egy hatalmas súly nyomta le a földre. Vin nem alakult át teljesen, de szájában hatalmas agyarak villogtak ahogy hangosan vicsorgott, és fekete karmaival pillanatok alatt végezni tudott volna Roddal.

Ehelyett csak lefogta, és a lányra nézett, mintha nem tudná eldönteni, hogy megölje-e az alatta segítségért visítozó férfit, vagy ne, mert jelenthet a számára valamit , és rajta segítsen. Ezzel abban a pillanatban még egyszer elrabolta Rochelle szívét, bár az már régen az övé volt.

Ám mielőtt még a nő mondhatott volna neki bármit is, például hogy ne törődjön vele, Rodney segítsége megérkezett, egy leopárd formájában. Percy ugyanis kiugrott Rochelle mögül, előtte elhajítva a lányt, aki így az oldalára esett. Sehogy nem tudta fékezni az esést. Érezte, hogy a halántéka felrepedt, a válla égett, és biztos volt benne, hogy eltört az egyik bordája.

A leopárd Vincentre vetette magát, és Rodney ismét megragadta a tőrt. Jaj, ne! Rochelle jó néhány méterrel távolabb került, és semmit nem tehetett.

Nehezen ülőhelyzetbe tornázta magát. Még csak ki sem tudja magát szabadítani. A helyzet kezdett reménytelenné válni.

Ekkora mind a három férfi több sebből vérzett, Conner és Liam sem volt jobb formában, bár úgy tűnt, Sunny párja áll nyerésre. Marisol a harctér másik oldalán volt, még mindig összekötözve. Ha legalább elérne hozzá... És ki tudná bogozni a kötelet....

Kétségbesetten próbált mászni a füves, poros földön, miközben szíve a torkában dobogott. Rettegett. Ha Vin nem éli túl... vagy Con...

Kezeit annyira szorította a fém, hogy biztos volt benne, már vérzenek. A tehetetlenség és aggodalom miatt már a sírás is fojtogatta.

Mindjárt odaér... még néhány méter...

A húga piszkos arcán könnyek csorogtak, de amikor meglátta őt, majdnem felkiáltott, magukra vonva a figyelmet. Végül visszatartotta, és megpróbált ő is kúszni, észrevétlenül.

Rochelle lihegve, remegve ért hozzá. Úgy fordult, hogy háttal legyenek egymásnak. Kieresztette a körmét, és nekiesett a köteleknek, közben próbált óvatos lenni, hogy ne okozon fájdalmat húgának.

Mire sikerült elvágnia, úgy érezte, mindjárt elájul. Csillagokat látott a kimerültségtől és a fájdalmaktól. A szemei elnehezültek.

Marisol ügyesen kiszabadította a lábait, majd megfogta nővére arcát.

- Rocky?

- Keresd.. a kulcsot! Siess! - suttogta a másik.

Sunny azonnal elindult, miközben a csaták tovább zajlottak. A Conner leopárd felülkerekedett Liam-en, aki úgy tűnt, már alig volt eszméleténél. Már Percy is gyengült, Vin folyamatosan támadta. Hajrá,édes.

Marisol már visszaért, és a bilinccsel vacakolt, amikor Shelly még mindig a harcolókat nézte...

De hol volt Rodney?

- Az övé... se... leszel... - hallotta a rekedt hörgést az egyik kocsi mellől.

Rochelle odakapta a fejét... a férfi kezében egy pisztoly volt, a hátán fekve célzott... rá. A lány kábult tudata úgy fogta fel a lövések hangját, mint egy lassított felvételen. A dörrenések mindent kizártak...

De nem értek el hozzá. Egy nagy, magas alak vetette elé magát. Rochelle döbbenten nézett körbe. Mindenki harcolt...

Marisol éppen akkor sikoltott fel, amikor nővére megérezte az egyedi, ismerős illatot.

Jonah.

A két lány egyszerre iramodott meg a férfi felé, miközben Vincent végzett a már haldokló Rodney-val.

Három ezüstgolyó találta el Jonah Nightclawt. Az egyik a vállába fúródott, de a másik kettő... a szívébe. Rochelle látása elhomályosult a könnyektől. Nem halhat meg. Nem halhat meg!

Jonah gyengén elfordította a fejét. Kezét addig csúsztatta, míg el nem érte Rochelle-ét. Akadozva vett levegőt.

- Sajnálom. Mindent sajnálok. Lányaim. - suttogta, majd erőtlenül rájuk mosolygott.

Rochelle arcán patakzottak a könnyek, de ekkor odaért Con.

- Gyógyítóhoz kell vinnünk. Most.- hangja remegett.

Bármennyire is sok mondanivalója lett volna az apjának, az ráért, csak élje túl. Óvatosan betették az egyik kocsiba, Vincent segítségével. Conner és Marisol azonnal beült, és elhajtottak.

Rochelle a könnyeit törölgetve elindult a kocsija felé, hogy kövesse őket. Istenem, add, hogy a golyók ne legyenek halálosak!  

A vérfarkas megállította. Szemeiből sütött az önvád, de csak annyit mondott:

- Megyek, eltüntetem a holttesteket.

A lány bólintott, és aggodalmasan nézett végig a testén.

- Jól vagy?

- Semmi olyasmi, amit Sally ne tudna helyrehozni.

Shelly megkönnyebbülten megcsókolta.

- Nem bánod, ha...

A férfi megrázta a fejét.

- Menj csak. Majd utána... beszélünk.

Ezzel elment. A lány összevont szemöldökkel, tűnődve nézett utána, végül beszállt a kocsiba.

A nap feszültsége, az aggodalom, az adrenalin még ekkor jött ki rajta, és zihálva borult a kormányra. Beletelt egy percbe, míg elállt a remegése és a sírás, és el tudta indítani az autót.

Éppen kifordult volna az útra, amikor Vincent a kocsi előtt termett, és intett neki, hogy álljon meg.

Rochelle összezavarodva állt meg. A férfi kinyitotta az ajtaját.

- Veled megyek. Nem vagy olyan állapotban, hogy vezess.

- Te sem vagy jobb formában! - vitatkozott erőtlenül a lány, de kiszállt a kocsiból. Talán jobb is lesz így, hogy a vérfarkas ott lesz vele. Egyébként is, felesleges az időt húzni... - De hogy végeztél ilye...

A következő pillanatban minden elsötétült.

25. rész

18 + !

Vigyorogva nyitotta ki a szoba ajtaját. Odament a sarokban kuporgó nőhöz, leguggolt elé, és félresimított egy kiszabadult aranybarna hajtincset az arcából. A szeme be volt kötve, így nem láthatta, de érezte, és azonnal elrántotta a fejét.

Úgy tűnt, valamit mond a kis ribanc, de ezt a szájára ragasztott szigetelőszalag nem igazán engedte.

Gunyorosan felnevetett.

- Tudod, kicsi Sunny, igazán lehetnél kedvesebb velem. Saját kezűleg pakoltam ki ebből a kis szobából, csak miattad. - dorombolta. Letépte a fejéről a kendőt. Már úgy is tudja, ki ő. Az úgy nem szórakoztató.

A mogyoróbarna szemek megvetően szórtak rá villámokat, és a lány újból ficánkolni kezdett.

- Bár, te sosem, hogy is mondják... bírtad a búrámat.. - Keserűen felnevetett. - Hidd el, az érzés kölcsönös. Még csak nem is hasonlítasz a nővéredre. Pedig akkor legalább most úgy tehetnénk, mintha ő lennél.

Színpadiasan felsóhajtva állt fel, miközben a lány valószínűleg tovább szidta.

Az ajtónál visszafordult.

- Ha abban reménykedsz, hogy a pasid megment, hiába. Mondjuk úgy, hogy... kiiktattam. Szóval reménykedjünk, hogy a testvéred együttműködő lesz. - Elvigyorodott. - Bár, ahogy őt ismerem, hamar megszabadulok tőled. - Így vagy úgy mindenképp.

oOoOo

Másnap napnyugtakor a külvárosban Rochelle a vérfarkas terepjárójának anyósülésén ült, hatalmasra kerekedett szemekkel.

- És még azt hittem, hogy a vámpírok stílusa a puccos, fellengzős kastély meg az ilyesmi.- mormogta maga elé. Addigra Vincent kinyitotta a nagy kaput – távirányítóval. És volt képe szerényen elvigyorodni.

- Ez nem kastély, csak egy ház. Egy jó nagy... ház.

A lány hitetlenkedve pillantott rá, majd újból visszanézett az előtte elterülő birtokra.

Miután reggel felébredtek, a nőnek eszébe jutott, hogy még nem is járt Vin külön birtokán. Így aztán a férfi megígérte, hogy megmutatja neki a „lakását”.Nos, khmm. Úgy látszik fogalomzavarban szenved a fiú.

A szépen megmunkált fa- és téglakerítés után isten tudja hány hektárnyi területen nyúlt el a körbekerített birtok. Az apró köves kocsibejáró mentén virágágy terült egészen a garázsig – Rochelle fogadott volna hogy annak az ajtaját sem kézzel kell nyitogatni. A „csak egy ház” falai kőből épültek, de úgy nézett ki, mintha még egy bomba sem tudná megrázni őket. Nem volt emelet, inkább vízszintesen terjeszkedett az épület.

Tuti, hogy van medencéje. - gondolta Rochelle, miközben gyanakodva mustrálta.

Pár perccel később elégedetten vigyorgott magában. Bingo. A ház déli részén, hátul négyszögletes medence terült el, amihez nagy, üveg tolóajtón keresztül lehetett eljutni. Előtte jártak a konyhában, az étkezőben – ahol egy egész sereget lehetne etetni, meg néhány hálószobában. Még maradt szoba felfedezetlenül.

- De most komolyan. A kis, szerény, magányos vérfarkas, aki a világtól, mindentől és mindenkitől elzártan él a mocsárban egy icipici fakunyhóban, nem ismeri a modern világot, az elektromosság szót meg még csak hallani se hallotta... - mondta az alakváltó a vérfarkas ölében ülve, két falat sült hús között, amikor már a hatalmas asztalnál ettek.

Vincent megvonta a vállát, és felé nyújtott egy villányi törtkrumplit.

- Nos, nem minden pontja igaz egyes esetekben...

- De ha ekkora házad van, akkor miért nem ez a központ?

- Már évtizedekkel ezelőtt felajánlottam a többieknek, amikor még nem is volt ennyire kiépítve sem, de végül nem lett megszavazva. Valószínűleg védettebb is lenne egy belvárosi kávézónál, de Salime foggal-körömmel ragaszkodik hozzá, és azt mondja, amíg titokban tartjuk a létezésünket, nem kell hatalmas védelem, és amúgy is feltűnő lenne Las Vegas szívében valamilyen támadás.

Így mondjuk érthető volt. De...

- Hogy gondozol ekkora kastélyt? Mert a miénk, jobban mondva Jonah-é San Franciscoban sem volt kicsi, mégsem győztük volna magunk a fenntartását. Jonah nem is engedte volna. - Bár Marguerite vezette a háztartást, legfőképp a főzést és a kertészkedést szerette, a halála után minden felborult.

- Időnként idehívok egy kis brigádot, akik elintéznek mindent. Nem olyan sokszor vagyok itt, ezért nem is olyan nagy a kosz és a rendetlenség. Ilyenkor hagynak itt egy rakás ételt is.

Amik isteni finomak voltak, mert ráadásul, mint kiderült, pont aznap járt ott a csapat. Amikor végeztek, Rochelle összeszedte a használt tányérokat és evőeszközöket, majd indult volna a konyhába, de Vin karja megfeszült a derekán, és nem engedte.

- Csak nem gondolod, hogy kihagyjuk a desszertet, Cicuska? - A lány lélegzete elakadt, de Vin csak körbenézett az asztalon, majd egy idő után odahúzott süteményestálat.

- Sajnos nincs gyümölcs, így be kell érnünk sütikkel. - mondta elszontyolodva. De a lány nem igazán bánta, mert már attól is elfutotta a forróság, hogy az előbb Vincent desszertet emlegetett. Nincs szükség lédús eperre a további (ét)vágyokozáshoz.

Na nem mintha a habos – csokis- krémes csodákkal nem lehetne játszani...

Valószínűleg a vérfarkasának is hasonló gondolatok járhattak a fejében, mert az első néhány kulturált falat után megcsókolta, így letakarítva az állítólag csokis száját.

• Mmm... itt is van még. - morogta Vin, miközben már a szája sarkánál járt. - És itt is... itt is...

Közben észrevétlenül a sütikhez nyúlt, és egy különösen habos tetejűt fogott meg. Miközben tovább csókolgatta, a nő nyaka tiszta hab lett. Vin nem tudta, hogy történhetett.. Így viszont azt is le kellett takarítani. Milyen kár!

Rochelle rosszallóan megrázta a fejét, de amikor Vincent végighúzta a nyelvét a nyakán, már teljesen megadta magát. Kéjesen sóhajtva hátrahajtotta a fejét , miközben magához szorította a férfit. Addigra a lába már annak két oldalán támaszkodott a széken, de ő még közelebb akart lenni hozzá.

Vin lustán nyalogatta és harapdálta a nyakát, majd halkan morgott amikor a lány kör-körös mozdulatokkal hozzádörgölőzött.

Istenek, már a bugyija is teljesen nedves volt, pedig még egy darab ruhát sem vettek le. Ez a pasi aztán profi módon értett ahhoz, hogy hogyan izgasson fel egy nőt...

Ekkor Rochelle vágytól elködösült tudatában egy gondolat tört felszínre. A vérfarkas pedig éppen ezt a pillanatot választotta arra, hogy felálljon, az alakváltót a fenekénél fogva magához szorítva tartsa, és elinduljon a fő hálószoba felé.

Shelly mégis elhúzódott.

- Vin... hány nőt... hoztál már ide? - kérdezte levegő után kapkodva.

- Az ebédlőbe? Egyet sem ettem még meg. - Ezzel vissza akart térni a nő szájához, és elérték a hálót is.

A másik megrántotta a haját.

- Komoly vagyok, vérfakas.

- Én is, cicamica. Egyetlen nő sem járt még a házamban Még a takarítást is férfiak végezték.. - mondta a férfi egyenesen a szemébe nézve, miközben a hátára fektette az ágyra.

Eltelt néhány másodperc, míg Rochelle a száját harapdálta, mintha azt mérlegelné hihet-e neki. Végül halványan elmosolyodott, és Vin teste köré fonta magát.

- Ez esetben, örülök, hogy én vagyok a vérfarkaslak első nője.

Aztán, mielőtt még Vincent féltékeny lehetett volna a saját házára, szenvedélyesen megcsókolta. Nyelvével végigsimított a feszes ajkakon, megharapdálta az alsót... majd egy pillanat múlva már a férfi irányított és forrón tapadt össze a szájuk, a fogaik összekoccantak miközben nyelvük táncot járt.

Rochelle elkezdte kigombolni a vérfarkas fekete ingét, de annak nem volt ekkora türelme. A lány még csak a második gombnál tartott, amikor Vin egy mozdulattal végigszakította a felsőjét, majd felhevült bőrére tapadt, csipkés melltartója fölött. A kosarait lehúzta, így tálalva el maga előtt a nő melleit. Forró kezei felfedezőútra indultak a buja halmoktól egészen a farmere gombjáig, majd hátrasiklottak a nő formás, feszes fenekére. Rochelle nyögdécselt, a vérfarkas erős ujjai pedig gyúrogatták, masszírozták a hátsóját, miközben ezzel már fájdalmasan lüktető erekciójához szorította az alakváltó édes kelyhét. Csak ne lenne rajtuk farmer...

Mikor azonban tett volna valamit ez ügyben, a lány lefogta a kezét... és hirtelen pozíciót váltott. Ezzel annyira meglepte a vérfarkast, hogy az hagyta is. Így Rochelle került felülre. Lovaglóülésben rátelepedett a csípőjére, amitől Vin felszisszent és megrándult. Úgy érezte, a farka menten felrobban.

Ekkor azonban a nő végignyalta a nyakát, végighúzta kezeit a karján, és megragadta az ő nagy kezeit.

- Ragadd meg a fejtámlát! - suttogta rekedten, majd megharapta a fülcimpáját.

- Rochelle... - morogta figyelmeztetően a férfi... de megtette amit kért. Igaz, így már az ujjpercei is sajogtak.

Az alakváltó felegyenesedett, lassú mozdulattal hátranyúlt, és kikapcsolta a melltartóját. Vincent torkából mély morgás tört fel... ami még hangosabb lett, amikor a lány vonaglani kezdett, és lusta simításokkal végighúzta kezeit a felsőtestén. Elidőzött a melleinél, majd lejjebb siklott, be a a nadrág alá... A férfi perzselő arany tekintete minden mozdulatot követett.

Shelly félrebillentette a fejét, beharapta az ajkát... majd előredőlt.

- Jó fiú.

Megcsókolta a vérfarkasát, miközben folytatta az ing kigombolását. Forró csókösvényt húzott Vin ajkaitól az állkapcsán át a nyakán lefelé. Ráharapott a kulcscsontjára. Majd minden fokozatosan felfedett felületet csókokkal borított be. Mire az egyik lapos mellbimbóhoz ért, ráharapott, majd megnyalta, a férfi erősen zihált, és bőre verejtéktől csillogott. Tovább kényeztette kemény mellizmait, majd áttért a z izmos hasára, közben a kezeivel folyamatosan simogatta.

Vincent káromkodni kezdett, amikor végül végigsimította a nadrágja elejét, és szemével fogva tartotta a vérfarkas tekintetét.

Lassan kigombolta a farmert, még lassabban húzta le a cipzárt... már meg sem lepődött, hogy a férfin nem volt alsógatya.

A kezébe fogta a vastag hímvesszőjét, mire Vin hátravetette a fejét a párnára, és felnyögött.

Rochelle végighúzta a nyelvét, egészen a tövétől a tetejéig, majd a szájába vette. Ekkor a farkas nem bírta tovább, és mielőtt még figyelmeztethette volna, egy üvöltéssel kísérve eljutott a csúcsra. Forró magja szinte égette a lány torkát, aki minden cseppet kiélvezett, majd tovább kényeztette... volna.

Azonban a vérfarkas póráza teljesen elszakadt, és valósággal letámadta a nőt. Letépte róla a nadrágot, a bugyit, a hajába markolt, és a következő pillanatban már benne volt, miközben a száját falta és kezeivel minden porcikáját újra felfedezte. Rochelle azonnal elélvezett.

Vin csípője vadul mozgott, majd a lány is emelgetni kezdte magát, így érve el, hogy a férfi még mélyebbre hatoljon, miközben a szobát megtöltötte az egymáshoz csapódó testek nedves hangja és kettejük nyögései, zihálása.

Az alakváltó végigkarmolta az izmos hátat, majd megragadta a vérfarkas kemény fenekét, ezzel ösztökélve még gyorsabb iramra. Annak karmai a combjába mélyedtek, és a gyönyör és fájdalom keveréke ismét a csúcsra repítette. Mindkettőjüket.

Shelly beleharapott Vincent vállába, mert úgy tűnt, ez volt élete leghosszabb élvezése.

Mikor végül vége lett, még számos orgazmus után, mindketten remegtek, és izzadtság fedte őket. A vérfarkas súlya az alakváltóra nehezedett, de ő ezt egyáltalán nem bánta. Még mindig kapkodva vették a levegőt, szívük vad iramban vert, de úgy tűnt, egyszerre.

Rochelle a férfi hajába túrt, másik kezével a hátát simogatta.

- Csak hogy tudd, még mindig utálom a cicamicát.- lihegte rekedten a korábbi megnevezésre célozva.

Vin felnevetett, nyomott egy csókot a nyakára, majd kissé felemelkedett, megcsókolta a száját is, de nem húzódott ki a testéből.

- Szeretlek. - mondták ki egyszerre, majd mindketten elmosolyodtak.

Végül a farkas teljesen el- és kihúzódott, a hátára gurult, de azonnal magához húzta a lányt.

- Fürödnünk kellene. - mormogta maga elé Rochelle, bár kezdett olyan érzése lenni, hogy egy-egy - (sok) -kör után a farkasával soha nem lesz erre ereje.

Vin is fáradtan nyögött fel. Egy idő múlva azonban felült.

- Csak ott ragadunk, ha én is most megyek.- figyelmeztette az alakváltó, mikor. őt is húzta volna magával. - És én nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de én belehalnék még egy menetbe.

A férfi felnevetett, de nem vitatkozott, csak megcsókolta, és bement a fürdőszobába.

Rochelle elnyúlt az ágyon, fejét belefúrta a párnába, és magára húzta a takarót. Éppen lehunyta volna a szemét, amikor csipogni kezdett a telefonja, amit korábban az éjjeliszekrényre mentett.

Anélkül, hogy odanézett volna, lassan nyúlt érte, majd félig csukott szemmel nézte meg az üzenetet.

Azonnal magához tért, ereiben meghűlt a vér.

Amikor Vincent kijött a fürdőből, még mindig meredten bámulta a képernyőt. Az ismeretlen számról érkező SMS-t.

„Ha nem szeretnéd, h Húginak baja essen, tal: éjfél, Tó, EGYEDÜL”