13. rész

{ San Francisco }

Elrejtőzött egy fa mögé, és várt. Mivel már sötét volt, és a ház fényei nem jutottak el odáig, valószínűleg nem veszik észre, vagy ha az illatáról igen, nem hitte, hogy nagy ügynek fogják venni az ott létét. Régen sokat járt ott. Persze, a házba már nem mehetne be.

Feszülten figyelte, ahogy a másik Nightclaw lány - azaz, az egyetlen - vidáman kacarászva kifut a szemközti kisebb erdőből, át a kövesúton, és a kerítésen fürgén átmászva a hátsó ajtó felé tart, így közelebb került hozzá.

Tökéletes.

Éppen elindult volna felé, amikor a ház másik oldaláról, az árnyékból kilépve valaki megragadta hátulról a lopakodva hátra araszoló lányt. Az először megrezzent, majd még szélesebb vigyorral megpördült, és rávetette magát a férfira.

Ó, hát persze, Conner. Milyen aranyos kis párocska. Ő sohasem fogócskázott, nem rendelkezett a tipikus játékos alakváltó hajlamokkal, igazából, elítélte ezért fajtáját .

Mostanában, hogy az idősebb nővér kitagadása körüli felfordulás nagy nehezen elcsendesedett, mindenki a kis Marisolról beszélt, és annak első hivatalos, komoly kapcsolatáról. Na igen, tudják, hogyan kell felkavarni az emberek életét...

Undorodva nézte a játszadozó, ölelkező, csókolózó párt, majd undora dühbe csapott át. Elvesztette a lehetőséget ! Úgy sem fogják már elengedni egymást úgy, hogy a lány kint marad, sőt az őrszem valószínűleg be is megy.

Azért még várt egy darabig, látta, ahogy a lány megáll az immár nyitott ajtóban, de olyan halkan sutyorogtak, hogy nem hallotta ilyen távolságból. Conner teste megfeszült, majd a fejét rázta, végül - legalább egy perc múlva - egy utolsó csók kíséretében elindult. Felé.

Nagyon remélte, hogy nem csípte el leskelődés közben, a végén még megtámadja, és nagy patáliát kelt . Ahogy egyre közelebb ért, lassított, nagyokat lélegzett, majd összevonta a szemöldökét. Aztán szerencsére csak vállat vont, és sietve tovább állt. Hála a fontos feladatainak, vagy bárminek.

Sajnos ez sem változtatott azon, hogy a terve nem vált be. Tovább kell figyelnie, lesben állnia, várnia a megfelelő pillanatot. De sebaj, úgy sem lehet mindig társaságban a lányka, az azért túlzás lenne, még a klán fejétől is.

Gonoszan elvigyorodott. És ha egyszer magányosan találja a húgot, akkor lesz jaj a nővérnek.

oOoOo

Ez a nap is elérkezett. És Rochelle ösztönösen érezte, hogy ez egy fontos nap lesz.

Kezdjük azzal, hogy percek múlva összeül a különc parlament.

Miközben segített felcipelni néhány italt - alkoholosat és -menteset egyaránt, sőt, még mindenféle koktélt is kevertek, olyan aranyos kis ernyőkkel meg egyéb díszítéssel - és poharakat Sally-nek, azon kapta magát, hogy izgul.Ami elég nevetséges volt, ezért meg is próbálta elfojtani.

Amúgy is, minek parázik? Semmi oka nincsen rá, lesz egy amúgy uncsi kupaktanács, amit neki kellene izgalmassá tennie, de nem saját maga számára. Gyerekjáték ! Ugye?

Mivel ez az első gyűlése, nem igazán tudta, mire számítson, de mindig untatták az okoskodós, majd-én-megmondom-a-tutit stílusú de-közben-a-másik-ballépéseit-lesem tanácskozások. Bár Sally azt mondta, náluk ez nem egészen ilyen... Hát, ezt rendhagyónak tervezte még ő is, de a többi majd kiderül.

A boszi szerint ilyenkor mindenki tök egyszerre özönlik be a "tárgyalóterembe". Rochelle azt tervezte, akkora ő már elfoglalja helyét.

Így is lett, leült az ajtóval szembe, és éppen maga elé húzott volna egy pohár piát - hmm, melyik legyen, Bloody Mary vagy Atomic Cat ? (Mert Margaritát csak Marguerite-tel lehetett inni) - amikor valóban mindenki egyszerre termett különböző irányokból az ajtóban. Gyorsan elvett egyet a narancsos tonikból, amiről remélte, hogy tényleg atom lesz, és...

1. lépés: Hívd Rio-t magad mellé!
Meg is tette, hevesen csápolni kezdett a vámpírnak, aki felvonta a szemöldökét, de utána elvigyorodott és letelepedett mellé, a bal oldalára.

Azonban nem csak ő lepődött meg. Rochelle nem bírta bent tartani a halk kuncogását, amire Rio ismét furcsán nézett rá, ezért egy szerény pillantást vetett a piák felé. Igaz, hogy csak nehezen tud berúgni, de ezt nem kell a vámpírnak tudnia...

A másik oldalára végül Corinne került... ami nem volt nagy baj, mert az ő szomszédja viszont már Vincent lett.Óóó, milyen kis cuki, nem akar távol lenni? Majd meggondolja még ezt...

Rövidesen elkezdődött a komoly része a dolognak.

Először is, azt szögezték le - Salime kisebb ellenállásával nem igen törődve - hogy mostantól a boltot nem mindig a boszorkány fogja vezetni, mert "túlhajszolja magát". Hogy erre miért csak most jöttek rá, fogalma sem volt Rochelle-nek, de ő boldogan segített eddig is, és eztán is fog, amúgy is volt tapasztalata a pult mögött.

A második kérdéses ügy "lazább" volt, ugyanis Sally úgy érezte, hivatalosan is törvénybe kellene foglalni az épület óvását és tisztán tartását. Furcsán hangzott, és nem a magánszobákban uralkodó káoszra gondolt, mert az mindenkinek szíve joga, de nagy valószínűséggel semmi nem lesz belőle - most sem. De azért, megpróbálta.

A boszorka egyébként Rio másik oldalán ült, és a vámpír a reménytelen sóhajtására odanyúlt, és vigasztalóan megpaskolta a kezét.

Ez után megbeszéltek még néhány kisebb volumenű, szokásos témát, mint például a titoktartás fontosságát, ami már amúgy is a könyökén jött ki Shelly-nek. Ezért, hogy nehogy ellaposodjon a buli...

2. lépés !

"Véletlenül" kicsúszott a farmerzsebéből a BlackBerry-je. Szegény, remélhetőleg túléli, nem most szaltózott először, de azért mégis.

A lényeg, hogy a bal zsebében volt, ezért bal oldalra kellett hajolnia. Sajnos, nem érte csak úgy el, ezért lejjebb kellett hajolnia, szinte Rio ölébe.

A vámpír felszisszent, mert hát " egészséges férfi", ahogy azt a múltkor magyarázta, de még mielőtt ennek látható jelei is mutatkoztak volna, Rochelle már felült. Majd Rio kissé meghökkent képének láttára "bocsánatkérésként" odahajolt, és az arcára nyomott egy puszit.

- Ahh, ningún problema, mi corazón. - tért magához Mr. Spanyol Nőfaló.

Rochelle rámosolygott a vámpírra, aki viszonozta ezt.

Ó, igen, végre egy kis morgás... kár, hogy sikerült köhögéssé fordítani.  Azért még szélesebben vigyorgott.

Ez után tértek a lényegre, a végső, fő kérdésre. A harcolási, éjszakai "műszakok". Eddig kettesével mentek ki, de mostantól lesz egy harmadik ember is. Mivel öt pasi volt, az egyik körben mindig lennie kell egy lánynak, bármennyire is vonakodtak a védelmező férfiúk, de hiába, " ezt nem lehet tovább halogatni" .

Corinne nyilvánvaló okok miatt nem jöhetett képbe, amúgy sem volt olyan harcos típus, így maradt Salime, Neela, és Rochelle. Mivel Salime sem volt igazán egy gyilkológép, és a testi ereje is neki volt az egyik legkevesebb, ő csak vészhelyzet esetén vethető be, mert azért tud egy-két ütős rontást, igét, másképp nem is élte volna túl olyan sokáig .

Neela egy igazi tündérharcos volt, bár a kiesés miatt neki még edzenie kellett. Ahogy Rochelle-nek is, mert amikor bejelentette, hogy imád verekedni, mindenki hitetlenkedve nézett rá - Aeront idézve : Peeersze, te vagy a Harcos Hercegnő, vagy mi? -, és napi kemény edzésekre ítélték. Persze ezt újabb adag "ez veszélyes, mert..." szöveg körítésében adták elő, ami szintén könyök dolog. Hát, dugják fel az edzésüket ! Majd én megmutatom !

Eljött a 3. lépés ideje.

Miután nagyot kortyolt a szívószállal a koktéljából, megszólalt.

- Ó, tudok én bánni a . - lecsúsztatta a papucsát, és előretolta a lábát, elkerülve Corinne szellemlábait - ...az olyan fickókkal .... - elindult egy bizonyos farmeros lábszáron felfelé - .akik igen ...- végig a combon - ...kemények. - Ó, igen, nagyon kemények.

A vérfarkas megugrott, majd hangosan felmorgott. A lány meztelen lábával érezte, a tagja milyen forrón feszül a farmerjának. Szeeegényke, nem mutathatja ki, mi baja.

Egy kihívó pillantást vetett rá,miközben leszedte pohara széléről a narancskarikát, felemelte, és érzékien szívogatni kezdte. Mindeközben a lábát finoman fel és le mozgatta, egy pillanatra sem vette el. Arra nem számított, hogy neki is ennyire tetszeni fog ez a kis játék.

- Van valakinek kérdése? - préselte ki a vérfarkas összeszorított fogai között, rekedten. Ez milyen ódivatúan hangzott ! 

Amikor mindenki "nem"-et mormogott, diszkréten megfogta a lány bokáját, és ellökte. Kár.

- Nagyszerű. Akkor végeztünk.

Rochelle még egyszer rámosolygott, mielőtt felállt volna, majd  csábos csipőringatással kiszambázott a szobából, és az addig az asztalon pihenő mobilját a farzsebébe temette, miközben a biztonság kedvéért végig is simított a fenekén, mert biztos volt benne, hogy a farkas még figyeli.

Elégedett mosollyal az arcán felfelé indult az egy emelettel fentebb levő szobájához. Közben a teremből folyamatosan szállingóztak ki a többiek, de volt, aki ott maradt. Zach és Rio hangját hallotta bentről, de még a vérfarkast se látta kijönni.

Nem tudta, hogy ennek örüljön, vagy szomorú legyen, vagy dühös...

Csak akkor tűnt fel neki, hogy a fél papucsát lent hagyta, amikor már becsukta maga mögött a szobája ajtaját, és nekitámaszkodott. Francba!

Bár végül is, mindegy, úgy sem veszik el, majd lemegy...

Felszakadt mögötte az ajtó, és csak gyors reflexének köszönhetően tudott megpördülni esés helyett.

- Ezt lent hagytad, Hamupipőke. - mondta mély hangján, rekedten Vin, a papucsát tartva.

A szemei... jegesek, világoskékek voltak.

Mielőtt még a lány bármit is válaszolhatott volna, bedobta a papucsot... majd ahelyett, hogy szokásához híven villámgyorsan lelépett volna, inkább belépett, bezárta az ajtót, és azzal a lendülettel neki is támasztotta a lányt a falnak, és forró száját az övére tapasztotta. 

Egész testével nekifeszült, egyik kezét a lány hajába temette, a másikat pedig a csípőjére, ahonnan rövidesen kalandozásba kezdett.

Rochelle tehetetlenségében - amit  később a meglepettségre fog kenni - mindenféle ellenállás nélkül, egy rekedt nyögéssel szétnyitotta ajkait, és kezeit felemelve a férfi dús hajába fúrta. A csók egyre hevesebb lett, ahogy Vin édes, feszes, de puha szájával, és forró, határozott nyelvével, sőt, a fogaival  is felfedezte az alakváltó szájának minden egyes részét. 

Közben a kalandor keze már a nő fenekét markolta, Rochelle érezte a karmait a farmer anyagán keresztül,  majd lassan elindult felfelé, előresiklott, és végül elért a lány melleihez. 

Amikor megszorította az egyiket, nem számított, hogy felsőn és melltartón keresztül, a lányt elöntötte egy újabb hatalmas vágyáradat. Érezte, amikor a karmai kipattantak helyükről, és tudta, hogy a szemei is bemacskásodtak.  

- Olyan... finom vagy, cicuska. - morogta a fülébe Rivera, miközben elkezdte finoman dögönyözni a  kezében tartott halmot -  ami nem volt hegység, nem is síkság... egy domb  .

Hál' Istennek, nem csak az alakváltó kapkodta a levegőt...

Éppen válaszolt volna utolsó ép gondolataival,- ha még voltak olyanok egyáltalán-, valami olyat, amit később megbánna, mondjuk: " Ez kölcsönös." , vagy " Én is fel akarlak falni." amikor a vérfarkas a hajában lévő, ökölbe zárt kezével megrántotta aa fejét, jobban felfedve ezzel nyakát. 

Elindult a karcsú oszlop felé, végigcsókolta Rochelle bőrének minden centiméterét,  közben néha harapdálva. A puha húshoz érve végighúzta nyelvét a ziháló alakváltó nyakán, majd ugyanezt megtette... az agyaraival.  Ó, egek!

- Ha meg mersz harapni, a golyóidnál fogva tűzlek fel egy felhőkarcolóra. - sziszegte a nő. Egy hangos nyögés után.

Érezte, hogy a farkas ajkai mosolyra húzódnak, majd tovább szívogatják a bőrét. Ennek biztos helye lesz... de ez mi a francért nem érdekelte?!

Azért tennie kell valamit neki is, hogy komolyan vegyék... A karmait finoman lehúzta a férfi nyakán, míg ki nem serkent a vére. Érezte a hosszú heg vonalát, amit hirtelen nagyon nyalogatni akart.

Ezért most ő rántotta meg a férfi fejét, aki engedte neki, és ő nyalta végig a nyakát, vérestől, hegestől. Elképesztő íze volt. 

Közben a kezei a vérfarkas hátára tévedtek, és belevájta tűhegyes macskakarmait. 

Le akarta tépni róla a ruhát. Itt és most. Nem értette, miért nem meztelenek már mindketten.  Valami nagyon nincs rendjén az agyával...

Mindenesetre úgy tűnt, Riverának is ilyesmik a céljai, vagy csak a felsője alá akart benyúlni...

- Khmm. 

Olyan gyorsan rebbentek szét, hogy Rochelle alig bírt megállni amúgy is elgyengült lábain. Az ajtóban Salime állt, arcán egy furcsa érzelemkeverékkel, valahol a Megdöbbent város és Örülökneki falu közötti Éntudtam úton.

Rochelle érezte, hogy elvörösödik, és maga elé kapja a kezét, de hogy minek, azt nem tudta. Dühödten konstatálta, hogy a vérfarkas csak merészelj-valamit-szólni pillantással nézi a boszorkányt.

- Shelly, látogatóid vannak.