Salime már sarkon is fordult, és a napsütötte, fadeszkás, keskeny lépcsőfordulóban tartott, mire Rochelle nagyjából összeszedte magát, és utolérte.
Nem nézett vissza Vinre, nem tudta, mit látott volna az arcán. Ugyanazt a sztoikus fejet, amivel a boszorkányra nézett az imént? Dühtől villogó kék szemeket? Vagy valami mástól csillognának? Esetleg még valami mást? Kíváncsi volt, de inkább nem kockáztatta meg az első kettőt, vagy valami még rosszabbat.
Hogy miért, az egy másik történet, másik időpontra.
Azt meg még annyira sem tudta, hogy ez után mi lesz. Vin folytatja a hideg – meleg játékot? Nem, azt már nem ! Azt semmiképp sem!
Ha őszinte lenne magával, bevallaná, hogy az iménti csók – és egyéb – nagyon is tetszett neki. Túlságosan is. Sőt, ami a legaggasztóbb és legfélelmetesebb volt az egészben, nem hitte, hogy el tudná viselni nemcsak a játszadozást, hanem főleg azt, ha a vérfarkas úgy tenne, mintha semmi sem történt volna.
Ekkor jött rá, mennyire igaz a mondás: Aki másnak vermet ás...
De nem! Ennek nincs semmi értelme! Szedd össze magad Night.. őő, Rochelle!
De mi van, ha levegőnek néz? Vagy inkább, ha undorral néz ?
Miközben leértek az ajtóhoz, megpróbálta rendezni a lélegzetét és lenyugtatni dübörgő szívét, ami még mindig jobban és hangosabban vert, mint, mondjuk, egy AC/DC koncerten a dobok. Ezen kívül a vérfarkast is megpróbálta kizárni a gondolataiból, azt ami alig egy perce szakadt félbe, és az aggályait, amikről legbelül remélte – tudta – hogy hülyeség. Másik időpont...
Ezért inkább azon törte a fejét, hogy nem téves volt-e a látogatás. Ki jöhetne hozzá? Itt még nem kötött olyan ismeretségeket – hacsak a közeli bár pultosa nem számított annak, akivel akkor találkozott, amikor kiruccantak a múltkor... aki történetesen melegebb volt egy kályhánál. Szóval igazán, fogalma sem volt, mi folyik itt, mert az nem lehet, hogy...
Mielőtt még a gondolatot befejezhette volna, a nevét visító, egyszerre síró és nevető Marisol vetette magát a nyakába, amint befordult a boltba. Ráadásul, nem is látott, mert ilyenkor mindig a kirakatokon át tükröződik és vetődik be a legtöbb fény, ezért amikor befordult a sarkon, a fényáradat elég éles volt ahhoz, hogy egy pillanatra érzékeny szemei beadják az unalmast.
Alig sikerült talpon maradniuk, Rochelle hirtelen azt sem tudta, fiú vagy lány. Aztán felfogta a helyzetet, és ugyanolyan visító-nevető-bőgőmasina lett belőle, mint a húgából.
Egyszerre kezdtek el beszélni.
- ...annyira hiányoztál, már...
- ...hogy kerülsz te ide....
- ...nem bírtam...
- ...annyira örülök... - és így tovább, míg végül, egy bő perc múlva a beszéd helyett egyszerre nevettek fel. Szorosan ölelték egymást, de ez egyikőjüket sem zavarta.
- Egyedül jöttél idáig? Istenem, Sunny, nem lett volna...
- Nem egyedül vagyok. - vágott a szavába a húga, lesütve a szemét. Ez azt jelenti, hogy elárulta a helyet valaki másnak, de belegondolva, Rochelle úgy határozott, inkább jobb így, mint hogy egy szál magában induljon neki ekkora útnak. Ha valami történt volna vele, azt nem bocsátotta volna meg magának.
Nem beszélve Jonah-ról. Ja, igen, Jonah. Remélte, hogy azért nem neki mondta el Marisol.
- Con hozott. - bökte ki végül a másik lány.
Huhh. Az jó. Ugye?
Bár ő a második ember...
Rochelle összeráncolt homlokkal nézte a húgát, aki még mindig nem emelte fel a szemét, de most halványan elmosolyodott, és elpirult.
Ekkor Shelly vett egy mély levegőt, és rájött, hogy miért volt olyan furcsa a testvére illata. Érezte, hogy valami megváltozott benne, de nem tudott volna rábökni, mi az, a furcsa illatkeverék sem volt idegen, ezért nem észlelt veszélyt.
Elkerekedtek a szemei. Hát, most már nagyon is tudta, miről van itt szó. És bármilyen meglepő, most sem tudta, hogy mit érezzen ezzel kapcsolatban.
Egyet tudott, ha bármi baja esik imádott húgocskájának, a nagydarab alakváltóhím szőke feje elköszönhet a nyakától, bármennyire is bírja a pasit Rochelle.
Másrészt, nem is találhatott volna olyan férfit magának Marisol, aki jobban tudott volna vigyázni rá. Ezért örült nekik.
Mondjuk, a korkülönbséget furcsálhatják egyesek, mivel Conner nemrégen múlt kétszáz. Nicsak, ki beszél.
Na jó. Egyáltalán nincs is semmi furcsa a különbségben, teljesen normális. De tényleg. Vannak nagyon öreg papák a halhatatlan világban, akikhez képest Con még pelenkás.
Ezért inkább csak elmosolyodott, hogy a testvére ne higgye azt, hogy vérontás következik, majd annyit mondott:
- Mesélned kell! Sok mindenről... - Úgy érezte, mintha legalább egy éve nem látták volna egymást, és ezt mindenképp be kell pótolniuk.
Ekkor Salime szólalt meg figyelmeztetően, aki eddig meghúzódott a pult mögött, onnan bazsalygott kettejükre.
- Shelly, tudod, hogy...- ekkor érezte meg a közeledő Vincent illatát , és a boszi elhalgatott a mondat közepén. Érthető volt így is.
- De ne itt. - tette hozzá Rochelle, ismét a húga felé fordulva. Talán meglátogathatnák Carlost, ha csak nem a kidobófiú barátjával van éppen.
Akár hogy is, nem tudhat meg sok mindent a lány, pláne titkokat, elég az is, hogy a boszorkával találkozott. Shelly nagyon sajnálta, hogy nem mutathatja be új barátainak, nem beszélhet sokat új életéről, de jobb lesz így. Talán, majd egyszer...
- Hol van a hímed ?- kérdezte inkább a tesójától.
- Itt a közelben, pár utcányira... - vágta rá amaz azonnal, majd ismét elpirult, és nem folytatta a mondatot.
Jó tudni, hogy már elég ideje voltak együtt, hogy természetesnek vegye ezt a megnevezést. Persze, az alakváltók gyorsan alkalmazkodtak az ilyesmikhez, de azért mégis. Esetleg talán ez egy olyan dolognak is számíthat, amit egy kishúg akár el is mondhatna a nővérének.
- Akkor levadásszuk. Hiányzott már a kócos arany feje. Majd jövök, Sal ! - mondta nevetve, miközben kitessékelte az ajtón a lányt.
Marisol még visszaköszönt Sally-nek, aki szintén utánakiáltott. Nevetgélve, karonfogva indultak el megkeresni Cont.
Vincent az utolsó lehetséges pillanatig követte a szemével az egyre távolodó Rochelle-t, aki út közben is a testvérét figyelte. Azaz, féltestvérét, ha minden igaz.
Nem jött le előbb, nem akarta megzavarni a viszontlátás pillanatát, és elárulni többet a csoportjukról. Így is túl sokan tudtak róluk... És hát, nem akart lerobogni fentről akkora erekcióval, hogy már-már úgy érezte, robban.
Most tulajdonképpen csak annyit tudott, hogy elindultak levadászni egy hímet. (Az nem számított, hogy az foglalt. ) És ez nem tetszett neki. Nagyon nem. Felmorgott. Hangosan, a torka mélyéről.
Be kellene ezt fejeznie, de egyszerűen nem tudta. Túlságosan elhatalmasodtak fölötte az ösztönei, és már az előtt is hasonló volt a helyzet, hogy megízlelte volna az alakváltó lány csókját, érezte volna a formás testét - ismét, és majdnem sokkal többet tett volna vele. És a karmai... Na meg amit előtte művelt a lábával...Érezte, hogy újból gránitkemény lett ott lent. Nagyszerű.
Néha igazán a pokolba kívánt volna egy bizonyos boszorkányt. Mondjuk, most.
A boszi őt leste sunyin pillái alól a pult mögül, ahonnan nem mozdult volna egy jottányit sem, még a salemi boszorkák szellemei miatt sem.
Az egyikőjüknek mellesleg közeli rokona volt és imádott velük társalogni, ha erre tévedtek, vagy ha nagy nehezen megjelentek az igézésére. Minden és mindenki más meghajolt ilyesfajta hatalma előtt, rajtuk kívül.
Bár azt Vin sem tudta, és valószínűleg Sally sem, ki volt előbb, ők vagy ő. A halhatotlanoknál ez már csak így van. Ha tudta, hát ezt az egy titkot megtartotta magának.
Csak annyi volt biztos, hogy még ő is fiatalabb Vinnél, ami azért nem olyan nagy csoda, lévén, hogy boszorkány, és hogy Vincent több mint kilencszáz éve utálja a teliholdat. Hozzáadva még az emberi életét, a harmincegy évet, rájött, hogy idén lesz pont ezer éves. Hűha!
Furcsa, hogy ezen még csak most gondolkodott el, azt sem tudta, miért gondolkodott el most. Az évek teltek, múltak, és ő alig számolta őket.
- Föld hívja Főnököt.
Salime még mindig őt nézte, most már kérdőn, és Vin rájött, hogy mióta csak ott ácsorog. Teljesen kikapcsolt.
Pislogott néhányat.
- Mondtál valamit?
- Ne aggódj, csak egy perce szólongatlak. - majd a vérfarkas mogorva feje láttára hozzátette – Na jóóó, nem. Most szóltam először. Szóval. A tárgyra térve, szükséged van bármire?- mondta mézes-mázosan. - Úgy értem, egy hideg zuhanyon kívül. - Itt jelentőségteljesen a férfi még domborodó farmerjára nézett.
Hát persze, hogy észrevette.
- Igen. Rád, fej nélkül, Bibircsók. - válaszolta morogva Vin, majd elindult a konyha felé, hogy legalább valami itallal hűtse le magát. A zuhany nem sokat hatott az előbb.
A boszorkány követte. Bezzeg most már nem játszik sóbálványt.
Miután kiválasztotta a legjobb elérhető megoldást – azaz egy pohár hideg vizet, leült az asztalhoz. Salime a konyhapultnak dőlt, a keresztbe font karokkal, komoly kifejezéssel.
- Ugye, tudod, mi a csapattárs szabály? - mondta összevont szemöldökkel. Vin felsóhajtott.
- Ja, már egy ideje.- mondta, szemforgatás után. - De furcsa, hogy pont te mondod, már nem emlékszel...
- Arra gondoltam, hogy ki lehetne törölni. - vágott a szavába a boszi. - Látok... dolgokat... mostanában, és szerintem helyes döntés lenne.
- Mit láttál? - kérdezett rá egyből Vin. Igazából, nem is tudta, miért érdekli.
- Elég zavaros volt, nem is láttam semmi konkrétat. Álmomban láttam azt a jelenetet, amikor még anno megkötöttük ezt a szabályt, aztán meg azt, amikor...én...tudod...és végül egy behajtani tilos táblát, gyors váltásban.
A férfi felvonta a szemöldökét.
- A tábla tilthatja a második jeleneti behajtást is. Tehát, hogy a törvény maradjon.
- Soha nem fogsz arról a balesetről leszállni? Egyébként meg, a tábla volt a második. És emlékszel, mondtam, hogy éppen, mielőtt Rochelle felbukkant volna, a kávé kiadott egy pozitív háromszöget...
Milyen jól tereli a témát...De ha már itt tartunk:
- Negatívat is adott.
- Ugyan már, azt mindig ad! És amikor láttalak titeket az előbb, olyan érzésem támadt... Vin, biztos, hogy nem lehet már párod?
Ez az, hogy már ő is kételkedett benne. Annyira eltökélten ragaszkodott az elveihez, mióta vérfarkas lett, azóta, ami Gisella-val történt, és most az egész az alapjaiban omlik össze. De nem lehet véletlen, hogy ennyire vonzódjon az alakváltóhoz, hogy ennyire meg akarja jelölni magának, hogy az egész világ tudja. És azok után ami történt, nem hitte, hogy tudni fog csak úgy élni a lány társaságában, barátként, tudva, hogy az másik férfival randizik, nem jön haza esténként, mással van, másik férfi karjaiban. Újabb morgás.
Sally elmosolyodott, mintha olvasna a gondolataiban.
- Erről beszélek. Szerintem nem ártana átgondolnod és átgondolnunk ezt a lehetőséget, a szabállyal. - elfordult, elindult vissza a bolti ajtó felé, de hirtelen megtorpant. - Ja, és van még valami. Abban sem vagyok biztos, hogy ti lennétek az egyetlen ilyen pár.
Mielőtt Vin rákérdezhetett volna, miről beszél, már el is iszkolt. A sunyi kis banyáját. Legközelebb nem lesz ilyen szerencséje.
Miközben felhajtott még egy pohár vizet – bár lehet, hogy a whiskey jobb lett volna – eszébe jutott, hogy még fel kell hívnia Rio-t, aki Isten tudja, hol volt éppen, de még nem tudta, hogy Josh Zach helyett neki kell járnia az utcákat ma este.
Erről viszont az jutott eszébe, hogy Rochelle-t edzetni kell. Utálta még a gondolatát is annak, hogy a nő veszélyes fickók közelében legyen, hiába tud bánni a „kemény” pasikkal. Morgott. Megint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése