Rochelle az egész délutánt Marisollal és Connerrel töltötte. A férfi valóban csak néhány saroknyira várta őket, nem akart messzire menni, „vész esetére”. Azt is csak azért, mert ő is úgy gondolta, hogy ha titkos küldetés az egész, akkor jobb, ha ő is minél kevesebbet tud. Tudta, hogy működnek az efféle dolgok.
A lányok fel is hívhatták volna, de inkább úgy döntöttek, azaz Marisol ajánlotta, hogy inkább sétáljanak. Meg akarta figyelni a belvárost, mert még ő sem volt Vegasban az előtt. Ezért gyalog tettek meg egy kisebb túrát a híres Las Vegas Sugárúton. San Francisco is hatalmas város, de a kaszinóváros fényei, színes, csillogó-villogó szórakozóhelyei mégis más látványt nyújtanak, még nappal is.
Miután megtalálták Con-t, betértek Carlos éjjel-nappalijába, ami ilyenkor egy kisebb étkezde és bár, éjszaka pedig szintén ez... és még sok más.
Nagyon sokat beszélgettek így hármasban, sok bepótolni valójuk volt még azon kívül is, amiről Sunny beszámolt korábban a hívások alatt. Rochelle eleinte furcsának találta a két „legjobb barátját”, együtt, pláne, hogy régen látta őket, de ahogy telt az idő, nemcsak, hogy megszokta a gondolatot, hanem azon kapta magát, hogy örül nekik.
Persze, ez nem jelenti azt, hogy Conner Wild számára elmúlt a lefejezés veszélye, ha a boldogság valami másba, kevésbé pozitívba fordul.
Bár annak az esélyét igen kicsinek látta. Egyrészt ismerte mindkettejüket, és látta azt is, hogy gyilkolja le szép sorban a szemével a férfi az összes hímnemű lényt, aki a nője irányába sandított. Másrészt egyszerűen sütött róluk az odaadás, a szerelem, a boldogság. Egy pillanatra sem engedték el egymás kezét, mindig mosolyogtak, és annyiszor váltottak csókot, hogy idővel Shelly már csak a szemét forgatta.
- Az exed megint a környéken ólálkodik. - jelentette neki Con egy újabb puszi után.
Rochelle felvonta a szemöldökét, majd nemtörődöm módon vállat vont.
- Végül is, nem tilos neki. Lehet, hogy elintéznivalója volt ap... Jonah-val. - Elvégre fontos üzletember volt, vagy mi. De valamiért mégsem tetszett a lánynak a gondolat.
Marisol szomorúan rámosolygott az apja említésekor, Conner inkább maradt a kevésbé fájdalmas témánál.
- Lehet, hogy igazad van, de szerintem ennél többről van szó. Valahogy mindig a házatok közelében botlok bele. - mondta összevont szemöldökkel. - Mindegy is, majd meglátjuk.
- Inkább beszélj a vegas-i pasifelhozatalról, ha már itt tartunk. - vetette fel Sunny pajkosan vigyorogva.
A húgocskám és az ő kellemes témái.
- Khmm. Semmi különös... Itt is vannak vézna Okos Tónik, kevésbé karcsú kanapékrumplik, és üresfejű kockahasak, ugyanúgy mint máshol. Plusz természetesen csövesek, főként a város külső részein. - Na jó, vannak egész intelligens és okos, természetfölötti radiátor hasúak is, akik a lelket is kicsókolják belőled, miután váltófürdőbe küldenek.
A húga résnyire szűkült szemmel nézett rá.
- Tájékoztatásul közlöm, még most sem vagy túl jó a figyelemelterelésben. Vagy csak túl jól ismerlek? Az érdekedben remélem a másodikat. Mindegy. A lényeg: Bökd. Ki. Most. Nem hiszem, hogy olyanokkal lógsz, akik csak sajnálatot vagy elborzadást váltanak ki belőled. - Conner is érdeklődve vonogatta a szemöldökét.
- Tényleg, igazad van. Néha ki is szoktam nevetni őket. Igazán gonosz tudok lenni, de ez van, nem tehe...
- Miért nem hívtad le? Bemutathattál volna a sógorjelöltnek néhány ölelés között, amikor ott voltam, igazán. - vágott közbe duzzogva Marisol. A francba!
Rochelle nem akart erről beszélni. Persze elmondta volna a húgának, idővel, de végül is (egy kicsit több mint) egy csók nem jelent semmi komolyat, vagy mégis? Fenébe, utálta, hogy nem tudja, hányadán állnak.
Felsóhajtott.
- Először is, nem sógorjelölt, semmi ilyesmiről nincs szó. - Azt hiszem. Sajnos. Nem, nem sajnos! Szedd össze magad! Furcsa, mennyiszer kellett magára parancsolnia az utóbbi időben. - Szólnék, ha komoly lenne az ügy. Másodszor, honnan veszed, hogy ott volt? És harmadszor, ti sem voltatok valami informatívak, ha jól emlékszem. - Na igen, a legjobb védekezés a támadás.
Sunny rövid belsőharc után fanyar képet vágott, összepréselte a száját, hogy csak vékony vonalak maradtak az ajkaiból.
- Oké, jól van, vettem. De ha valami változik, tudni akarom, Rock. Ígérd meg, hogy szólni fogsz, ha valaki meghódítja a nővérem kemény szívét végre.
- Most arra célzol, hogy egy hideg szívű ribanc vagyok? Ez fájt, Sunny. - szorította a mellkasára a kezét Rochelle. Amúgy is, volt már szerelmes. Tuti, hogy volt.
Conner, aki eddig csendben, de figyelmesen hallgatta a csatát, felnevetett. Marisol ismét összehúzta a szemét. Új szokás?
- Na jó. Kiscserkészbecsszóra esküszöm, hogy én elmondom neked az ilyesmit. - mondta felemelve a másik kezét Rochelle.
- Ne hibáztasd őt, Shell. Nem csak ő tehet róla. - mormogta Con, miközben Sunny bólintott.
Tá-dáám. Hello, védelmezés.
- Ne aggódj, nem felejtem el, hogy te is hunyó vagy itt. - majd a férfi arcát látva elnevette magát.
Ez után már nem hozták fel a témát, hál' Istennek, úgy tűnt, mindenki megelégszik azzal, ami van, de még sokáig diskuráltak erről-arról. Marisol távozás előtt még elmondta, hogy Jonah tudja, hogy hozzá jöttek, de a helyszínt nem. Jobb is így.
Végül útnak indult a gerlepár, és Rochelle visszament a bolthoz. Egyre feszültebb lett.
Sally ott volt megint a pult mögött, és mosolyogva hallgatta a lány beszámolóját.
- Ugye tudod, hogy ma el kell kezdened az edzést? Minél hamarabb, ez a parancs.
Fáradtan felsóhajtott.
- Majdnem elfelejtettem. Mikor is kezdünk?
A boszorkány a faliórára pillantott.
- Öhm, úgy kb. öt perc múlva. Fönt a nagy kondiban.
- Öt perc? Na neee. Ki találta ezt ki? - majd amikor a boszi felvonta egyik kecses ívű szemöldökét, hozzátette – Ne mondd ki. Tudom. Hányan leszünk? Kivel leszek?
- Azt nem tudom pontosan, de Aeron, Rio és Josh kimennek harcolni, szóval... két választásod maradt... Lehet, hogy Neelával együtt lesztek, de az is megeshet, hogy valaki kiközösít magának...
- Na jóóó, leléptem innen, tudod, edzenem kell. - mondta Rochelle, miközben már indult is fel. Amúgy sincs sok ideje.
A szobájában gyorsan átöltözött, egy kényelmes, bő térdnadrágot , egy topot vett fel, és edzőcipőre váltott. A lépcsőn lefelé menet gyorsan összekötötte rakoncátlan haját.
A bal oldali második szobához ért, azaz az edzőteremhez, érezte Vincent illatát, tehát ő már ott volt. Neela friss erdei illatát is kivette, de Zach-át még nem.
Amikor belépett, és köszönt, a tündér éppen a földön ülve nyújtott, próbálta meglazítani az elmúlt hetek alatt letapadt izmait. Hosszúnadrág volt rajta, egy olyan pólóval, ami nem zavarta kieresztett szárnyait. Vin épp súlyokat pakolgatott a fekvenyomó padhoz, majd ránézett. A tekintete olyan forró volt, hogy a lány teste szinte lángra kapott. Szerencsére gyorsan visszafordult a tevékenységéhez.
Most megint jégcsap vagy csak a közönség zavarja?
Akár meg is kérdezhetné... de Neela előtt nem akarta. Inkább odament az egyik falnál lévő bordásfalhoz és ő is nekiállt bemelegíteni, elfordulva a vérfarkastól. Néhány törzsdöntés és hajlongás után beakasztotta az egyik lábát csípőmagasságban, és úgy folytatta a hajlítást. Így az előredőlésekkor a farkasnak tökéletes rálátása volt a hátsójára. Persze nem szándékosan.
Megérkezett az angyal is, Vinhez hasonlóan félmeztelenül. Elkezdődhetett a „munka”.
Igazából nem volt nagy szükség a két férfira, mert még csak erősítettek, de „felügyelni akarták őket és amúgy is nekik is szükségük volt egy kis edzésre”. Így hát Vincent gyakorlatilag végignézhette Rochelle tehetségét a súlyzókkal, rengeteg felülését, hasprését, húzodzkodását a bordásfalon, és így tovább. Végül a futópadon kötött ki a lány, továbbra sem sikeresen tartva be az elhatározását, miszerint nem stíröli a vérfarkast. Már vagy tíz perce futott, egyre gyorsabb tempóban, amikor Vincent telefonja megszólalt a kis asztalon a sarokban. A férfi gyorsan abbahagyta az egykezes fekvőtámaszt – amiből már vagy az ezrediket nyomta, mióta a lány futott – odasietett, és felvette, miközben az arcát és a nyakát törölgette egy kis fehér törölközővel, majd az ajtó felé indult.
- Szia.
A választ Rochelle csak erős füleléssel hallotta.
- Hello, cukorfalat. Ráérsz most?
Vincent eltartotta a mobilt, és elrendelte, hogy nélküle folytassák még egy darabig Utána már újra a telefonba beszélt, miközben már robogott is fel.
Rochelle ledöbbent, csak tátogni tudott, és lefagyott volna, ha a talpa alatt a szalag nem megy tovább.
Döbbenete hamar hatalmas dühbe fordult.
Ennyi? Ennyit jelentett neki a „csók”? Alig néhány óra, és máris másik nőhöz rohan?
A tempót maxra növelte és magában morgott.
- Szemét, mocskos disznó. Rohadj meg a pokolban!
Csak később vette észre, hogy a tündér és az angyal is immár őt nézi, ahogy morog és szinte repül a gépen.
- Öhm, eszembe jutott egy... régi történet az... a konditeremről, ahová jártam. - magyarázkodott mosolyogva, lihegve, miközben lassított.
Látszott az arcukon, hogy nem hisznek neki, de szerencsére nem kérdezgették tovább. Zach valószínűleg csak hozta az angyali formáját, Neela pedig most sem volt épp barátkozós kedvében.
Még ott voltak egy ideig, nagyjából fél órát, majd a tündér végül lazítógyakorlatokkal fejezte be edzését, és átment a szemközti szobájába. Zach tovább maradt egy kicsivel.
- Valami baj van? - kérdezte, miközben felhajtott egy üveg vizet.
Rochelle ránézett, majd egy kis idő múlva megrázta a fejét.
- Nem, nincs semmi. - válaszolt halványan mosolyogva.
- Akkor jó... De tudod, hogy segítek, ha kell. - mondta komolyan az angyal. - Nekem most mennem kell. - Az ajtónál visszafordult. - Elég keményen edzettél. Ne erőltesd túl magad.
- Csak lazítok még egy kicsit.
És ez is volt a terv. De tényleg. Csak aztán kedve támadt boxzsákot püfölni.
Csupasz kézzel esett neki, az összes megmaradt erejét beleadva ütéseibe. Lehet, hogy be kellett volna tekernie, mert így szép nagy horzsolásoknak lett kis gazdája, de valahogy most nem érdekelte. Ráadásul az sem segített, hogy kiengedte a karmait.
Mennyire szerette volna, hogy a zsák helyén a vérfarkas legyen! A rohadék elhitette vele, hogy mennyire kívánta ő is, aztán meg sem várja a következő napot, gyakorlatilag az ő karjaiból valami ribancéba fut.
Sajnos nem tudta, az hogy nézhet ki, de elképzelte a legrosszabb fajta műnőt, és nem ököllel, hanem karommal esett a zsák fekete bőr borításának. Addig szurkálta, karmolta, rúgta, vágta, míg szép tigrismintás nem lett az anyag, kilátszottak a rongyok, és ő alig kapott levegőt.
Végül megállította a zsákot, és nekidöntötte izzadt homlokát. Annyira zihált, és a szíve annyira vert, hogy nem is hallott semmi mást. Egy utolsó erőfeszítéssel még egyet bevert a zsáknak, mintegy levezetésként.
- Nem igazán jó az ütőtechnikád, cicuska. Egyébként meg, mit ártott neked az a szerencsétlen zsák? - hallotta hirtelen a fülénél a rekedt suttogást. Érzete a forró lélegzetet a nyakán. Az eddig kapkodott levegő bennrekedt. Belemélyesztette karmait egy még épen maradt részbe.
- Tűnj. El. Innen !
- Ugyan miért tennék ilyet, hmm? Még csak most érkeztem. - Ezzel a vérfarkas ráharapott a fülcimpájára, és forró, kemény testét a lányénak nyomta.
Hogy merészeli...? Rochelle megpördült, felemelte a kezét, és pofonvágta. Csíkokat hagytak az ujjai, és a karmai is a férfi sötét mézszínű bőrén.
-Menj a pokolba! - Velem nem játszol, Rivera!
A vérfarkas lassan visszafordította a fejét.
- Mi a...- hirtelen elkerekedtek a jelenleg borostyán szemei. - Féltékeny vagy?
- Mi? Dehogy! Ne találj ki ilyen szarságokat, csak mert...
A mondat többi részét elnyelte a vérfarkas csókja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése