25. rész

18 + !

Vigyorogva nyitotta ki a szoba ajtaját. Odament a sarokban kuporgó nőhöz, leguggolt elé, és félresimított egy kiszabadult aranybarna hajtincset az arcából. A szeme be volt kötve, így nem láthatta, de érezte, és azonnal elrántotta a fejét.

Úgy tűnt, valamit mond a kis ribanc, de ezt a szájára ragasztott szigetelőszalag nem igazán engedte.

Gunyorosan felnevetett.

- Tudod, kicsi Sunny, igazán lehetnél kedvesebb velem. Saját kezűleg pakoltam ki ebből a kis szobából, csak miattad. - dorombolta. Letépte a fejéről a kendőt. Már úgy is tudja, ki ő. Az úgy nem szórakoztató.

A mogyoróbarna szemek megvetően szórtak rá villámokat, és a lány újból ficánkolni kezdett.

- Bár, te sosem, hogy is mondják... bírtad a búrámat.. - Keserűen felnevetett. - Hidd el, az érzés kölcsönös. Még csak nem is hasonlítasz a nővéredre. Pedig akkor legalább most úgy tehetnénk, mintha ő lennél.

Színpadiasan felsóhajtva állt fel, miközben a lány valószínűleg tovább szidta.

Az ajtónál visszafordult.

- Ha abban reménykedsz, hogy a pasid megment, hiába. Mondjuk úgy, hogy... kiiktattam. Szóval reménykedjünk, hogy a testvéred együttműködő lesz. - Elvigyorodott. - Bár, ahogy őt ismerem, hamar megszabadulok tőled. - Így vagy úgy mindenképp.

oOoOo

Másnap napnyugtakor a külvárosban Rochelle a vérfarkas terepjárójának anyósülésén ült, hatalmasra kerekedett szemekkel.

- És még azt hittem, hogy a vámpírok stílusa a puccos, fellengzős kastély meg az ilyesmi.- mormogta maga elé. Addigra Vincent kinyitotta a nagy kaput – távirányítóval. És volt képe szerényen elvigyorodni.

- Ez nem kastély, csak egy ház. Egy jó nagy... ház.

A lány hitetlenkedve pillantott rá, majd újból visszanézett az előtte elterülő birtokra.

Miután reggel felébredtek, a nőnek eszébe jutott, hogy még nem is járt Vin külön birtokán. Így aztán a férfi megígérte, hogy megmutatja neki a „lakását”.Nos, khmm. Úgy látszik fogalomzavarban szenved a fiú.

A szépen megmunkált fa- és téglakerítés után isten tudja hány hektárnyi területen nyúlt el a körbekerített birtok. Az apró köves kocsibejáró mentén virágágy terült egészen a garázsig – Rochelle fogadott volna hogy annak az ajtaját sem kézzel kell nyitogatni. A „csak egy ház” falai kőből épültek, de úgy nézett ki, mintha még egy bomba sem tudná megrázni őket. Nem volt emelet, inkább vízszintesen terjeszkedett az épület.

Tuti, hogy van medencéje. - gondolta Rochelle, miközben gyanakodva mustrálta.

Pár perccel később elégedetten vigyorgott magában. Bingo. A ház déli részén, hátul négyszögletes medence terült el, amihez nagy, üveg tolóajtón keresztül lehetett eljutni. Előtte jártak a konyhában, az étkezőben – ahol egy egész sereget lehetne etetni, meg néhány hálószobában. Még maradt szoba felfedezetlenül.

- De most komolyan. A kis, szerény, magányos vérfarkas, aki a világtól, mindentől és mindenkitől elzártan él a mocsárban egy icipici fakunyhóban, nem ismeri a modern világot, az elektromosság szót meg még csak hallani se hallotta... - mondta az alakváltó a vérfarkas ölében ülve, két falat sült hús között, amikor már a hatalmas asztalnál ettek.

Vincent megvonta a vállát, és felé nyújtott egy villányi törtkrumplit.

- Nos, nem minden pontja igaz egyes esetekben...

- De ha ekkora házad van, akkor miért nem ez a központ?

- Már évtizedekkel ezelőtt felajánlottam a többieknek, amikor még nem is volt ennyire kiépítve sem, de végül nem lett megszavazva. Valószínűleg védettebb is lenne egy belvárosi kávézónál, de Salime foggal-körömmel ragaszkodik hozzá, és azt mondja, amíg titokban tartjuk a létezésünket, nem kell hatalmas védelem, és amúgy is feltűnő lenne Las Vegas szívében valamilyen támadás.

Így mondjuk érthető volt. De...

- Hogy gondozol ekkora kastélyt? Mert a miénk, jobban mondva Jonah-é San Franciscoban sem volt kicsi, mégsem győztük volna magunk a fenntartását. Jonah nem is engedte volna. - Bár Marguerite vezette a háztartást, legfőképp a főzést és a kertészkedést szerette, a halála után minden felborult.

- Időnként idehívok egy kis brigádot, akik elintéznek mindent. Nem olyan sokszor vagyok itt, ezért nem is olyan nagy a kosz és a rendetlenség. Ilyenkor hagynak itt egy rakás ételt is.

Amik isteni finomak voltak, mert ráadásul, mint kiderült, pont aznap járt ott a csapat. Amikor végeztek, Rochelle összeszedte a használt tányérokat és evőeszközöket, majd indult volna a konyhába, de Vin karja megfeszült a derekán, és nem engedte.

- Csak nem gondolod, hogy kihagyjuk a desszertet, Cicuska? - A lány lélegzete elakadt, de Vin csak körbenézett az asztalon, majd egy idő után odahúzott süteményestálat.

- Sajnos nincs gyümölcs, így be kell érnünk sütikkel. - mondta elszontyolodva. De a lány nem igazán bánta, mert már attól is elfutotta a forróság, hogy az előbb Vincent desszertet emlegetett. Nincs szükség lédús eperre a további (ét)vágyokozáshoz.

Na nem mintha a habos – csokis- krémes csodákkal nem lehetne játszani...

Valószínűleg a vérfarkasának is hasonló gondolatok járhattak a fejében, mert az első néhány kulturált falat után megcsókolta, így letakarítva az állítólag csokis száját.

• Mmm... itt is van még. - morogta Vin, miközben már a szája sarkánál járt. - És itt is... itt is...

Közben észrevétlenül a sütikhez nyúlt, és egy különösen habos tetejűt fogott meg. Miközben tovább csókolgatta, a nő nyaka tiszta hab lett. Vin nem tudta, hogy történhetett.. Így viszont azt is le kellett takarítani. Milyen kár!

Rochelle rosszallóan megrázta a fejét, de amikor Vincent végighúzta a nyelvét a nyakán, már teljesen megadta magát. Kéjesen sóhajtva hátrahajtotta a fejét , miközben magához szorította a férfit. Addigra a lába már annak két oldalán támaszkodott a széken, de ő még közelebb akart lenni hozzá.

Vin lustán nyalogatta és harapdálta a nyakát, majd halkan morgott amikor a lány kör-körös mozdulatokkal hozzádörgölőzött.

Istenek, már a bugyija is teljesen nedves volt, pedig még egy darab ruhát sem vettek le. Ez a pasi aztán profi módon értett ahhoz, hogy hogyan izgasson fel egy nőt...

Ekkor Rochelle vágytól elködösült tudatában egy gondolat tört felszínre. A vérfarkas pedig éppen ezt a pillanatot választotta arra, hogy felálljon, az alakváltót a fenekénél fogva magához szorítva tartsa, és elinduljon a fő hálószoba felé.

Shelly mégis elhúzódott.

- Vin... hány nőt... hoztál már ide? - kérdezte levegő után kapkodva.

- Az ebédlőbe? Egyet sem ettem még meg. - Ezzel vissza akart térni a nő szájához, és elérték a hálót is.

A másik megrántotta a haját.

- Komoly vagyok, vérfakas.

- Én is, cicamica. Egyetlen nő sem járt még a házamban Még a takarítást is férfiak végezték.. - mondta a férfi egyenesen a szemébe nézve, miközben a hátára fektette az ágyra.

Eltelt néhány másodperc, míg Rochelle a száját harapdálta, mintha azt mérlegelné hihet-e neki. Végül halványan elmosolyodott, és Vin teste köré fonta magát.

- Ez esetben, örülök, hogy én vagyok a vérfarkaslak első nője.

Aztán, mielőtt még Vincent féltékeny lehetett volna a saját házára, szenvedélyesen megcsókolta. Nyelvével végigsimított a feszes ajkakon, megharapdálta az alsót... majd egy pillanat múlva már a férfi irányított és forrón tapadt össze a szájuk, a fogaik összekoccantak miközben nyelvük táncot járt.

Rochelle elkezdte kigombolni a vérfarkas fekete ingét, de annak nem volt ekkora türelme. A lány még csak a második gombnál tartott, amikor Vin egy mozdulattal végigszakította a felsőjét, majd felhevült bőrére tapadt, csipkés melltartója fölött. A kosarait lehúzta, így tálalva el maga előtt a nő melleit. Forró kezei felfedezőútra indultak a buja halmoktól egészen a farmere gombjáig, majd hátrasiklottak a nő formás, feszes fenekére. Rochelle nyögdécselt, a vérfarkas erős ujjai pedig gyúrogatták, masszírozták a hátsóját, miközben ezzel már fájdalmasan lüktető erekciójához szorította az alakváltó édes kelyhét. Csak ne lenne rajtuk farmer...

Mikor azonban tett volna valamit ez ügyben, a lány lefogta a kezét... és hirtelen pozíciót váltott. Ezzel annyira meglepte a vérfarkast, hogy az hagyta is. Így Rochelle került felülre. Lovaglóülésben rátelepedett a csípőjére, amitől Vin felszisszent és megrándult. Úgy érezte, a farka menten felrobban.

Ekkor azonban a nő végignyalta a nyakát, végighúzta kezeit a karján, és megragadta az ő nagy kezeit.

- Ragadd meg a fejtámlát! - suttogta rekedten, majd megharapta a fülcimpáját.

- Rochelle... - morogta figyelmeztetően a férfi... de megtette amit kért. Igaz, így már az ujjpercei is sajogtak.

Az alakváltó felegyenesedett, lassú mozdulattal hátranyúlt, és kikapcsolta a melltartóját. Vincent torkából mély morgás tört fel... ami még hangosabb lett, amikor a lány vonaglani kezdett, és lusta simításokkal végighúzta kezeit a felsőtestén. Elidőzött a melleinél, majd lejjebb siklott, be a a nadrág alá... A férfi perzselő arany tekintete minden mozdulatot követett.

Shelly félrebillentette a fejét, beharapta az ajkát... majd előredőlt.

- Jó fiú.

Megcsókolta a vérfarkasát, miközben folytatta az ing kigombolását. Forró csókösvényt húzott Vin ajkaitól az állkapcsán át a nyakán lefelé. Ráharapott a kulcscsontjára. Majd minden fokozatosan felfedett felületet csókokkal borított be. Mire az egyik lapos mellbimbóhoz ért, ráharapott, majd megnyalta, a férfi erősen zihált, és bőre verejtéktől csillogott. Tovább kényeztette kemény mellizmait, majd áttért a z izmos hasára, közben a kezeivel folyamatosan simogatta.

Vincent káromkodni kezdett, amikor végül végigsimította a nadrágja elejét, és szemével fogva tartotta a vérfarkas tekintetét.

Lassan kigombolta a farmert, még lassabban húzta le a cipzárt... már meg sem lepődött, hogy a férfin nem volt alsógatya.

A kezébe fogta a vastag hímvesszőjét, mire Vin hátravetette a fejét a párnára, és felnyögött.

Rochelle végighúzta a nyelvét, egészen a tövétől a tetejéig, majd a szájába vette. Ekkor a farkas nem bírta tovább, és mielőtt még figyelmeztethette volna, egy üvöltéssel kísérve eljutott a csúcsra. Forró magja szinte égette a lány torkát, aki minden cseppet kiélvezett, majd tovább kényeztette... volna.

Azonban a vérfarkas póráza teljesen elszakadt, és valósággal letámadta a nőt. Letépte róla a nadrágot, a bugyit, a hajába markolt, és a következő pillanatban már benne volt, miközben a száját falta és kezeivel minden porcikáját újra felfedezte. Rochelle azonnal elélvezett.

Vin csípője vadul mozgott, majd a lány is emelgetni kezdte magát, így érve el, hogy a férfi még mélyebbre hatoljon, miközben a szobát megtöltötte az egymáshoz csapódó testek nedves hangja és kettejük nyögései, zihálása.

Az alakváltó végigkarmolta az izmos hátat, majd megragadta a vérfarkas kemény fenekét, ezzel ösztökélve még gyorsabb iramra. Annak karmai a combjába mélyedtek, és a gyönyör és fájdalom keveréke ismét a csúcsra repítette. Mindkettőjüket.

Shelly beleharapott Vincent vállába, mert úgy tűnt, ez volt élete leghosszabb élvezése.

Mikor végül vége lett, még számos orgazmus után, mindketten remegtek, és izzadtság fedte őket. A vérfarkas súlya az alakváltóra nehezedett, de ő ezt egyáltalán nem bánta. Még mindig kapkodva vették a levegőt, szívük vad iramban vert, de úgy tűnt, egyszerre.

Rochelle a férfi hajába túrt, másik kezével a hátát simogatta.

- Csak hogy tudd, még mindig utálom a cicamicát.- lihegte rekedten a korábbi megnevezésre célozva.

Vin felnevetett, nyomott egy csókot a nyakára, majd kissé felemelkedett, megcsókolta a száját is, de nem húzódott ki a testéből.

- Szeretlek. - mondták ki egyszerre, majd mindketten elmosolyodtak.

Végül a farkas teljesen el- és kihúzódott, a hátára gurult, de azonnal magához húzta a lányt.

- Fürödnünk kellene. - mormogta maga elé Rochelle, bár kezdett olyan érzése lenni, hogy egy-egy - (sok) -kör után a farkasával soha nem lesz erre ereje.

Vin is fáradtan nyögött fel. Egy idő múlva azonban felült.

- Csak ott ragadunk, ha én is most megyek.- figyelmeztette az alakváltó, mikor. őt is húzta volna magával. - És én nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de én belehalnék még egy menetbe.

A férfi felnevetett, de nem vitatkozott, csak megcsókolta, és bement a fürdőszobába.

Rochelle elnyúlt az ágyon, fejét belefúrta a párnába, és magára húzta a takarót. Éppen lehunyta volna a szemét, amikor csipogni kezdett a telefonja, amit korábban az éjjeliszekrényre mentett.

Anélkül, hogy odanézett volna, lassan nyúlt érte, majd félig csukott szemmel nézte meg az üzenetet.

Azonnal magához tért, ereiben meghűlt a vér.

Amikor Vincent kijött a fürdőből, még mindig meredten bámulta a képernyőt. Az ismeretlen számról érkező SMS-t.

„Ha nem szeretnéd, h Húginak baja essen, tal: éjfél, Tó, EGYEDÜL”