26. rész

Úgy tűnt, Rochelle már vagy hatmilliószor körbejárta az egész házat, aztán a belvárosi központot is tizenegy óráig. Utálta, hogy nem tehet semmit. Aztán idejött, még korán is a Las Vegas tóhoz, és most itt jár árkokat a földbe. De már itt kellene lenniük!

Megpróbálták lenyomozni a telefonszámot, de a legjobb, amire jutottak egy utcai telefonfülke volt.

Persze mindenki első gondolata az volt, hogy csak Blade lehetett az üzenet küldője. Rochelle mégis kételkedett ebben. Mert ugyan Vin … bátyja valószínűleg már tud róla, és utána nyomozni sem olyan nehéz, ez valahogy nem az ő stílusa lenne. Legalábbis azok alapján, amit Vincent mondott. De ki tudja...

A francba is, ezek az idegtépő gondolatok a macskáját is felkavarták. Szétszedett pár bútort, és most folyamatosan ki- és behúzogatja a karmát. Csoda, hogy még nem váltott alakot.

Ismét az órára pillantott. Éjél múlt öt perccel. Hol vannak már?

Lehet, hogy ki kellett volna építeniük valami taktikát. De nem. Nem hagyhatja, hogy Marisolnak baja essen. Ez a legnagyobb félelme.

Ezért jött egyedül. Félt, hogy valami baja esik. Nem tudhatja, mivel állnak szemben, és ha a húgát elveszti...

Ekkor látta meg a közeledő autót. Úgy tűnt, egy évezredig tart, mire ideér.

Végül kinyílt a hátsóajtó, és kiszállt belőle egy fekete ruhás fickó... Liam? Mit keres itt Jonah egyik őrszeme?

Karon fogva ráncigálta ki a kocsiból a lekötözött Marisolt, aki vadul rúgkapálni kezdett. Rochelle morogva megiramodott feléjük, de ekkor a másik oldalon egy másik domináns katona, Percy szállt ki, majd... Rodney Hyde.

Sötét haja most is ugyanolyan rendezett volt, és hibátlan fogsorát villogtatva köszönt Rochelle-nek, miközben megigazította Armani öltönyét.

- Hello, cicamicám. Rég láttalak.

Lassú léptekkel elindult felé, közben Liam levette Sunny fejéről a kendőt. Mikor Rochelle-re nézett, hatalmasra tágultak a szemei, és rémülten ingatni kezdte a fejét.

A nővére szomorúan rámosolygott, majd halálos pillantást lövellt az exe felé.

- Ereszd el, Rodney!

- Na-na-na. Hát így kell köszönteni azt a férfit, akivel három évig együtt voltál? - kérdezte a férfi mézes-mázosan, egyre közeledve.

A lány undorodva húzódott el.

- Fogalmam sincs, hogy bírtam ki addig. Mit akarsz tőlem? - morogta.

Hyde mosolya töretlen maradt, bár már igazán műhatása volt. Megrántotta a fejét.

- Ó, hát jó, térjünk a tárgyra. Igazán egyszerű a helyzet. Téged. A húgodért cserébe.

Rochelle egy pillanatra megdermedt, és hitetlenkedve nézett. Ez az ember megőrült. Sejthette volna. Az a sok hívás és SMS... Már megint hogy lehetett ilyen idióta? Szüksége volt egy kiútra. Most. Gondolkodj, gondolkodj...

Végül rezzenéstelen tekintettel válaszolt.

- Rendben. Legyen. Először elengeditek, ő beül a kocsimba, elhajt, és aztán veletek megyek. - Majd ha a pokolban hógolyózni lehet, seggfej.

- Ilyen hülyének nézel, cicamica? Azt hittem, ennél jobban megismertél az együtt töltött éveink alatt.

Basszus.

- Hát attól biztosan nem ismerlek meg, mert másokat baszol. Bár... sok mindent elárul az igaz.. Egyébként pedig: Miért kell mindig emlékeztetned életem legrosszabb időszakára? - kérdezte tragikus nyögéssel a lány. Rodney sosem bírta a kritikát és a beszólást. Húznia kell az időt. Hogy miért, azt ő sem értette. Még sem kellett volna egyedül jönnie. - Egyébként mit csináltál Connerrel? - Biztos, hogy nem engedte volna, hogy csak úgy elrabolják Sunny-t.

- Alszik. - Marisol szeme még nagyobbra tágult a rémülettől.

- Mit is értesz pontosan alvás alatt? - kérdezte gyanakodva Rochelle. De a húga biztosan érezte volna, ha a párja halott, nem?

Rod felkacagott.

- Az legyen az én titkom. De annyit elárulhatok, hogy hősiesen küzdött, megpróbált megállítani, hogy ne vigyem el a kis ribancát.

Rochelle nem bírta tovább. Dühödten nekirontott a férfinak, kirántotta a csizmájába rejtett tőrt. Éppen megkarcolta a bájvigyoros fejét, ám Rodney ettől is felordított. Mielőtt azonban a lány komolyabb sérülést okozhatott volna, Percy hirtelen ott termett mögötte, és úgy hátrarántotta a karjait, hogy megroppantak, és kiesett kezéből a tőr. A fájdalom ellenére megpróbálta kirántani magát a katona karjai közül, de az szorosan fogta a csuklóját.

Rodney a véres arcát törölgette, de a műmosoly már visszakerült.

- Látom, még mindig igazi vadmacska vagy. Ez sajnos nem a vonzó tulajdonságaid egyike. - duruzsolta, miközben ismét közeledett felé, miután küzdelmei csökkentek.

- Csak te vagy túl nyápic. Gyenge, őrült rohadék vagy, Rodney. Hiszen tőlem is félsz.- köpte megvetően a szemébe Rochelle. - Nézz magadra! Nézz körbe! Csak nagy behemótokkal megy még egy fiatal nő lefogása is. - Áruló szemétládák. - Igaz is, mennyiért voltak hajlandóak elárulni a falkát? A családjukat. - tette hozzá nyomatékosan.

A férfi dühödten ragadta meg a torkát.

- A helyedben nem mondanék ilyet, ha épségben akarnám tudni a testvéremet, cicamica. - duruzsolta, majd durván megcsókolta a lányt. Az olyan erősen ráharapott a szájára, hogy kicsordult a vére, majd elrántotta a fejét, és köpött.

- Engedd el Marisolt! Már itt vagyok, tessék,. Megkaptad amit akartál. - morogta Rochelle.

Úgy tűnt, Rodney átgondolja a helyzetet, majd végül egy biccentéssel jelzett. Liam leszedte Sunny szájáról a fekete szalagot, aki azonnal tiltakozni kezdett, és eleredtek a könnyei

- Shelly, ne! Nem ér annyit. Ne tedd.. - Liam pofon ütötte.

A nővére azonban valahogy kontrollálta mérgét, és nem figyelt oda. Visszafordult Hyde-hoz.

- Engedjétek el. Ha elment, én beülök a kocsidba. - Akkor hátha lesz esélye támadni. Istenem, olyan hülye és gyenge ő is.

- Látod, cicamica, én megmondtam, hogy visszajössz hozzám, és könyörögsz. - motyogta olyan tekintettel, mintha valami démon szállta volna meg.

- Én nem könyörgök, seggfej. - morogta Rochelle, és megpróbálta ágyékon térdelni a férfit. Felrántotta a térdét... és... talált! Rodney fájdalmasan nyögve görnyedt előre. Ekkor az arcát célozta meg a lány.

Ekkor egy kocsi éles gumicsikorgással fékezett a közelben és a következő pillanatban Conner már Liammel verekedett. Az egyik lábára sántított, és a válla be volt kötve. Egyedül nem tud három ellen győzni, bármennyire is dühös.

Azonban ez a fordulat elterelte Rochelle figyelmét, és nem vette észre hogy Rodney összeszedte magát, és a tőr a kezében volt..

- Én békésen akartam ezt, Rochelle. De látom, te nem így gondoltad. - vicsorogta tébolyult kifejezéssel. Istenem, ez egyre őrültebb. - Egyébként, hallottam máris helyettesítettél. Egy rohadt kutyával. - morogta. Odalépett a nőhöz, és a tőrt a nyakához szorította, miközben Percy megtartotta a szoros fogást a csuklóin, hogy már az egész karja fájt. Úgy érezte, menten kiugrik a válla. És akkor érezte meg a zsibbadás mellett, hogy már egy fémbilincs is szorítja a kezét. Így már alakot sem tud váltani. - De nem leszel az övé, cicamica. Az enyém vagy. - folytatta Rodney, ezt már zihálva. A keze remegni kezdett, így kiserkent a vér Rochelle nyakán.

Ekkor éktelen üvöltés hallatszott a közelben. Vincent.

Rodney megrezzent, és a hang irányába kapta a fejét. Kinyitotta a száját, de mielőtt hang jött volna ki a torkán, egy hatalmas súly nyomta le a földre. Vin nem alakult át teljesen, de szájában hatalmas agyarak villogtak ahogy hangosan vicsorgott, és fekete karmaival pillanatok alatt végezni tudott volna Roddal.

Ehelyett csak lefogta, és a lányra nézett, mintha nem tudná eldönteni, hogy megölje-e az alatta segítségért visítozó férfit, vagy ne, mert jelenthet a számára valamit , és rajta segítsen. Ezzel abban a pillanatban még egyszer elrabolta Rochelle szívét, bár az már régen az övé volt.

Ám mielőtt még a nő mondhatott volna neki bármit is, például hogy ne törődjön vele, Rodney segítsége megérkezett, egy leopárd formájában. Percy ugyanis kiugrott Rochelle mögül, előtte elhajítva a lányt, aki így az oldalára esett. Sehogy nem tudta fékezni az esést. Érezte, hogy a halántéka felrepedt, a válla égett, és biztos volt benne, hogy eltört az egyik bordája.

A leopárd Vincentre vetette magát, és Rodney ismét megragadta a tőrt. Jaj, ne! Rochelle jó néhány méterrel távolabb került, és semmit nem tehetett.

Nehezen ülőhelyzetbe tornázta magát. Még csak ki sem tudja magát szabadítani. A helyzet kezdett reménytelenné válni.

Ekkora mind a három férfi több sebből vérzett, Conner és Liam sem volt jobb formában, bár úgy tűnt, Sunny párja áll nyerésre. Marisol a harctér másik oldalán volt, még mindig összekötözve. Ha legalább elérne hozzá... És ki tudná bogozni a kötelet....

Kétségbesetten próbált mászni a füves, poros földön, miközben szíve a torkában dobogott. Rettegett. Ha Vin nem éli túl... vagy Con...

Kezeit annyira szorította a fém, hogy biztos volt benne, már vérzenek. A tehetetlenség és aggodalom miatt már a sírás is fojtogatta.

Mindjárt odaér... még néhány méter...

A húga piszkos arcán könnyek csorogtak, de amikor meglátta őt, majdnem felkiáltott, magukra vonva a figyelmet. Végül visszatartotta, és megpróbált ő is kúszni, észrevétlenül.

Rochelle lihegve, remegve ért hozzá. Úgy fordult, hogy háttal legyenek egymásnak. Kieresztette a körmét, és nekiesett a köteleknek, közben próbált óvatos lenni, hogy ne okozon fájdalmat húgának.

Mire sikerült elvágnia, úgy érezte, mindjárt elájul. Csillagokat látott a kimerültségtől és a fájdalmaktól. A szemei elnehezültek.

Marisol ügyesen kiszabadította a lábait, majd megfogta nővére arcát.

- Rocky?

- Keresd.. a kulcsot! Siess! - suttogta a másik.

Sunny azonnal elindult, miközben a csaták tovább zajlottak. A Conner leopárd felülkerekedett Liam-en, aki úgy tűnt, már alig volt eszméleténél. Már Percy is gyengült, Vin folyamatosan támadta. Hajrá,édes.

Marisol már visszaért, és a bilinccsel vacakolt, amikor Shelly még mindig a harcolókat nézte...

De hol volt Rodney?

- Az övé... se... leszel... - hallotta a rekedt hörgést az egyik kocsi mellől.

Rochelle odakapta a fejét... a férfi kezében egy pisztoly volt, a hátán fekve célzott... rá. A lány kábult tudata úgy fogta fel a lövések hangját, mint egy lassított felvételen. A dörrenések mindent kizártak...

De nem értek el hozzá. Egy nagy, magas alak vetette elé magát. Rochelle döbbenten nézett körbe. Mindenki harcolt...

Marisol éppen akkor sikoltott fel, amikor nővére megérezte az egyedi, ismerős illatot.

Jonah.

A két lány egyszerre iramodott meg a férfi felé, miközben Vincent végzett a már haldokló Rodney-val.

Három ezüstgolyó találta el Jonah Nightclawt. Az egyik a vállába fúródott, de a másik kettő... a szívébe. Rochelle látása elhomályosult a könnyektől. Nem halhat meg. Nem halhat meg!

Jonah gyengén elfordította a fejét. Kezét addig csúsztatta, míg el nem érte Rochelle-ét. Akadozva vett levegőt.

- Sajnálom. Mindent sajnálok. Lányaim. - suttogta, majd erőtlenül rájuk mosolygott.

Rochelle arcán patakzottak a könnyek, de ekkor odaért Con.

- Gyógyítóhoz kell vinnünk. Most.- hangja remegett.

Bármennyire is sok mondanivalója lett volna az apjának, az ráért, csak élje túl. Óvatosan betették az egyik kocsiba, Vincent segítségével. Conner és Marisol azonnal beült, és elhajtottak.

Rochelle a könnyeit törölgetve elindult a kocsija felé, hogy kövesse őket. Istenem, add, hogy a golyók ne legyenek halálosak!  

A vérfarkas megállította. Szemeiből sütött az önvád, de csak annyit mondott:

- Megyek, eltüntetem a holttesteket.

A lány bólintott, és aggodalmasan nézett végig a testén.

- Jól vagy?

- Semmi olyasmi, amit Sally ne tudna helyrehozni.

Shelly megkönnyebbülten megcsókolta.

- Nem bánod, ha...

A férfi megrázta a fejét.

- Menj csak. Majd utána... beszélünk.

Ezzel elment. A lány összevont szemöldökkel, tűnődve nézett utána, végül beszállt a kocsiba.

A nap feszültsége, az aggodalom, az adrenalin még ekkor jött ki rajta, és zihálva borult a kormányra. Beletelt egy percbe, míg elállt a remegése és a sírás, és el tudta indítani az autót.

Éppen kifordult volna az útra, amikor Vincent a kocsi előtt termett, és intett neki, hogy álljon meg.

Rochelle összezavarodva állt meg. A férfi kinyitotta az ajtaját.

- Veled megyek. Nem vagy olyan állapotban, hogy vezess.

- Te sem vagy jobb formában! - vitatkozott erőtlenül a lány, de kiszállt a kocsiból. Talán jobb is lesz így, hogy a vérfarkas ott lesz vele. Egyébként is, felesleges az időt húzni... - De hogy végeztél ilye...

A következő pillanatban minden elsötétült.