16. rész

Khmm... 18+ !! Csak saját felelősségre ! :D

Mielőtt még minden ép gondolatát elveszítette volna, Rochelle taszított egyet a vérfarkason, amihez persze a még mindig tomboló dühe is hozzájárult. Hogy gondolja, egyik nő ágyából a másikba ugrál?

Még a mérges lökése sem ért sokat, bármennyire püfölte is Vincent kemény mellkasát, az nem hátrált. Már csak a lába segíthetett. Villámgyorsan felhúzta a térdét, már amennyire ez lehetséges volt a hozzápréselődő izomköteg ellenére.

Vin épp az a célba érés előtti pillanatban változtatott a helyzetén, így csak egy medvepuszi sikeredett. Rochelle remélte, legalább ez fájt neki, de a farkas semmi jelét nem mutatta a kellemetlenségnek. Csak feltekerte az öklére a lány haját, amit valamikor az elmúlt pillanatokban sikerült neki kibontani, szorosan fogta vele a fejét, és elmélyítette a csókot, miközben a bűnös lábat elkapta, és a csípőjéhez húzta. Így a farmer-fedte erekciója a lány öléhez jutott. Mindketten felnyögtek.

Egy utolsó próbálkozásként, kétségbeesett reakcióként, vagy csak mert ettől még dühösebb lett, a lány éles fogai közé vette Vincent alsó ajkát, és olyan erősen ráharapott, ahogy csak tudott. A férfi vére a lány nyelvére jutott, akit a forró, gazdag íz csak még jobban feltüzelt.

Ekkor azonban a vérfarkas elhúzódott egy kicsit, jeges szemei merőn néztek az alakváltóra.

- Te megharaptál.- morogta.

- Gratulálok a felfedezéshez, izomagy. - mondta kissé zihálva, rekedten Rochelle. - Megérdemelted.

- Tudod, mit jelent ez, ugye ?

- Igen, azt hogy nem olyan vagyok mint az ötperces ribancaid akik az első füttyentésedre szétteszik a lábukat.- válaszolta a lány, de nem mozdult, csak a karmait belefúrta a férfi ingén át a mellkasába.. - Vagy, várj, nem is. Inkább első vonyításodra, vagy ugatásodra lenne a megfelelő szó. Nem igaz, Főnökkutya?

Vin felmorgott.

- Nagyon jól tudod, hogy miről beszéltem. És, csak hogy tudd, nem voltam semmilyen nővel sem már egy jó ideje.

Dühös szavai ellenére elkezdett a lányhoz dörgölőzni, aki ebbe beleremegett. Csak akkor vette észre, hogy valamikor a falhoz hátráltatta a vérfarkas.

Valahogyan őszintének hangzott, de...

- Mióta is, úgy tíz perce?

De ezt a férfi már nem méltatta válaszra, vagy nem is hallotta, mert túlságosan lefoglalta, hogy a lány nyakát végigcsókolja , az izzadtságcseppeket a nyelvével követte. Túlságosan kívánta ahhoz, hogy meg tudjon állni.

- A francba is, vérfarkas! - mordult fel Rochelle, mert tudta, hogy nem lesz képes ellenállni neki.

A hajába túrt, felrántotta a fejét, és szenvedélyesen megcsókolta, a következményekkel mit sem törődve. Egy rántással letépte róla a fekete inget – ami egyébként überszexin állt neki, hogy rohadna meg - miközben nyelveik táncoltak.

A férfi ekkor eltépte a száját az övétől. Megint. Időzítés ötös. A nő ekkor látta, hogy az arca már be is gyógyult.

- Várj! Nem akarom, hogy itt... Menjünk fel. - suttogta rekedten, csókok között, miközben mellkasa gyors ütemben emelkedett és süllyedt.

Akárcsak Shelly-é. Bólintott, mert a hangját már nem biztos, hogy megtalálta volna, és el akart húzódni, de Vin hirtelen felkapta a fenekénél fogva.

- Mit csinálsz? Tegyél le! Most! - kiáltotta a nő, miközben megpróbált vergődni, hogy a vérfarkas letegye. Ezzel csak azt érte el, hogy lába közét még intenzívebben dörzsölte annak férfiasságához, miközben az már a lépcsőn haladt felfelé. Bárki megláthatja őket!

- Nem fogok titkolózni, cicuska. Ezt nem fogom elrejteni. Téged nem. Szóval akár folytathatod is az izgató ficánkolásodat. - szűrte ki a fogai között. Túl izgató volt. Ha így haladnak, előbb elmegy, minthogy lekerülne róla a nadrág.

Végre elértek a szobáig. Mire az ágyhoz kerültek, már ismét forró csókban forrt össze a szájuk.

Rochelle már nem tudta elemezni a vérfarkas elejtett mondatát, az ráér később. Most csak arra gondolt, hogy beleőrül, ha nem érezheti magában.

A férfi a hátára fektette, leszakította róla az atlétát, és már a nadrágot rángatta le róla. A cipőket a lány korábban lerúgta, zoknikkal együtt. A sportmelltartója következett, amit egyetlen karommal intézett el Vincent. Közben forró csókösvényt húzott a szájától az állkapcsán át a torkán lefelé. A kulcscsontját finoman megharapta, majd a melleit kezdte el kényeztetni.

A lány ide-oda dobálta a fejét a párnán, nyögdécselt, megmarkolta a haját, helyben tartva a vérfarkas fejét. A férfi szívta , nyalogatta a mellét, megkarcolta a fogával, és hozzádörgölte borostás állkapcsát. Ez nyomot fog hagyni. Eközben kezével a másik halmot masszírozta, hüvelykujjával izgatta, csipkedte a mellbimbót, ami gyémánt-kemény lett.

Shelly felsikított, magán kívül volt a kéjtől. Végighúzta karmait a férfi izmos hátán, míg elérte a farmert. Nagyon jó érzés volt, ahogy a durva anyag nekifeszül érzékeny testének... de ő meztelen bőrt akart.

A testeik közé fúrva a kezeit, megpróbálta levarázsolni Vinről a nadrágot, de a gombnál tovább nem jutott. Benyúlva a kis résen, megmarkolta a kőkemény, vastag, bársonyos hímtagot, mire Vincent elkáromkodta magát.

A francba! Ebben a helyzetben nem tudta kiélvezni rendesen a várfarkas testét, még csak megnézni sem tudta. Alig tudta végigsimítani, de ezzel is igen cifra szavakat hívott elő.

- Vedd ezt le! - morogta, miközben ráharapott a fülcimpájára, és megpróbálta felhúzni a férfit a domborulatairól.

Az rámorgott, de villámgyorsan felállt, és mire a lány egyet pisloghatott volna, már meztelenül nehezedett rá. Felszisszent.

- Gyönyörű vagy. - nézett le rá természetfölötti szemeivel Vin. A kezével hátrasimított egy rakoncátlan sötét hajtincset.

Óó, igen! Határozottan jobb így. Rochelle felemelte a fejét és száját a férfi nyakára szorította, harapdálta, mert a száját nem érte el. Ez is jobb volt, mint hogy elolvadjon a szavai miatt. Az eddigieknél jobban...

A forró, érdes kezek bejárták az egész testét, míg végül elértek a bugyijáig. Ami már nem sokáig fedte. Közben Vin szívogatta újból a nyakát, kezével pedig finoman elkezdte simogatni a lány nedves ölét, majd egyik ujját belesüllyesztette.

Ha most elkezdi...

- Magamban akarlak érezni! - dorombolta a férfi fülébe.

Vin megremegett, de nem engedelmeskedett.

- Még nem. - suttogta , majd felemelte az eddig elfoglalt kezét... és a szájába vette ujjait, lenyalva róluk Rochelle édes mézét. És ez volt a legszexibb, legerotikusabb látvány amit az alakváltó valaha látott. Jeges szemei forrón perzseltek, ami bár az évszázad ellentétének tűnhetett, de igaz volt.

- Olyan... finom . Nem elég...

Tovább kínozta a nőt, míg végül az szinte eláztatta a kezét. Annyira kívánta, hogy az már fájt, vadul vonaglott a keze alatt.

- Vérfarkas... - morogta Shelly figyelmeztetően. Tényleg meg fogja őrjíteni. De azért sem fogja a nevét kimondani.

Ekkor Vin másik ujjával is behatolt . Orrlyukai kitágultak, és felnyögött.

- Forró...és szűk...

Ezt már a lány alig hallotta, mert egy hangos sikítással elért a csúcsra. A gyönyör hullámai olyan elemi erővel törtek rá, mint még soha életében.

Még csillagokat látott, amikor a férfi hirtelen, egy erőteljes lökéssel beléhatolt. Ettől elakadt a a lélegzete. Azt sejtette, tudta, hogy a farkas nem panaszkodhat a méreteire, de ez... ez... Ahogy egészen tövig belenyomult, már-már a fájdalom határáig feszítette belülről. De ó, milyen jóóóó érzés volt. Belevájta karmait a férfi feszes hátsójába.

Azonban Vincent egész testében megfeszült, és nem mozdult, csak zihált. A fejét a nyakába temette, majd felemelte, hogy a lány arcát megfigyelhesse.

- Sajnálom ! Nem akartam ilyen...

- Ha nem kezdesz el most azonnal mozogni, én esküszöm, megkeresem Rio-t. - vicsorogta közbe Rochelle, miközben a lábait szorosan átkulcsolta Vincent csípőjén, és megpróbálta a sarkával is mozgásra bírni.

Tudta, hogy nem fair, amit mondott, tudta, hogy nem tenné meg, de azt is tudta, hogy a birtokló farkas erre ugrani fog.

Így is lett. Vin torka mélyéről hangos, mély morgás tört fel, és a következő lökése olyan mélyre hatolt, hogy a lány minden porcikájában érezte. Folyamatosan mozgott, ki és be , ki és be. Ahogy egyre növelte a tempót, a lány érezte egy újabb orgazmus közeledtét. A férfi súlya ellenére lökésről lökésre megpróbálta ütemesen emelgetni a csípőjét, közben Vincent vadul a szájára szorította az övét, szívogatta, harapdálta az ajkait.

Aztán megint elindult a lefelé úton, lüktető pulzusát nyalogatta... majd... megharapta. A nyak és váll közötti hajlatban az érzékeny bőrébe vájta fogait, olyan erősen, hogy az napokig meg fog látszani.

Rochelle tudata mélyéről próbáltak felszínre törni olyan gondolatok, hogy épp most jelölték meg, és hogy emiatt bosszúsnak kellene lennie... de a szúró fájdalom csak intenzívebbé tette a kéjét, és egy éles sikoltással ismét elérte az eksztázis pillanatát, még erősebben, még több darabra hullva.

Ezúttal a vérfarkas is követte, mélyen belelövellte forró magját , hangosan felordított.

Hosszú percek teltek el, még számos orgazmus után, még végül kifulladva rárogyott a lányra. Arcát belefúrta a hajába, de nem húzódott ki belőle.

- Nem fogsz megkeresni senkit! Az enyém vagy. - lehelte rekedten a fülébe, tovább simogatva a testét. Az, hogy ezek után egy másik férfi karjaiban legyen...

- Ezt majd még megbeszéljük, vérfarkas. És... egyébként is, épp most szegtünk meg egy fontos szabályt, nem? - lihegte Rochelle. Igazából, csak kerülte a témát, mert még nem készült fel arra, hogy erről beszéljenek. Egyrészt, nem akart bele gondolni abba, mi történne fordított esetben, ha Vin lenne egy másikkal... már akkor is moroghatnékja volt, ha ilyesmi jutott az eszébe ...másrészt, még mindig nem volt teljesen eszméleténél, és úgy érezte, menten elalszik. Mindeközben lustán simogatta a férfi hátát.

Vincent legördült róla – a lassú kihúzódás egy újabb kéjhullámot indított, pedig Shelly azt gondolta, már teljesen kiégett, és nem képes elviselni többet - , a hátára fordult, és szorosan magához vonta az alakváltót.

- Eltöröljük. Akkor is... vagy... Amúgy is én... és megölöm...

Rochelle már csak félálmában hallotta ezeket, keveredve a vérfarkas lassan csillapodó, erős szívverésével a füle alatt. Hamar elaludt, ráfonva a karját és lábát. Végül is, a macskáknak sok alvásra van szükségük...

Az utolsó gondolata az volt, hogy még fürödni sem volt ideje. Vagy ereje.

15. rész

Rochelle az egész délutánt Marisollal és Connerrel töltötte. A férfi valóban csak néhány saroknyira várta őket, nem akart messzire menni, „vész esetére”. Azt is csak azért, mert ő is úgy gondolta, hogy ha titkos küldetés az egész, akkor jobb, ha ő is minél kevesebbet tud. Tudta, hogy működnek az efféle dolgok.

A lányok fel is hívhatták volna, de inkább úgy döntöttek, azaz Marisol ajánlotta, hogy inkább sétáljanak. Meg akarta figyelni a belvárost, mert még ő sem volt Vegasban az előtt. Ezért gyalog tettek meg egy kisebb túrát a híres Las Vegas Sugárúton. San Francisco is hatalmas város, de a kaszinóváros fényei, színes, csillogó-villogó szórakozóhelyei mégis más látványt nyújtanak, még nappal is.

Miután megtalálták Con-t, betértek Carlos éjjel-nappalijába, ami ilyenkor egy kisebb étkezde és bár, éjszaka pedig szintén ez... és még sok más.

Nagyon sokat beszélgettek így hármasban, sok bepótolni valójuk volt még azon kívül is, amiről Sunny beszámolt korábban a hívások alatt. Rochelle eleinte furcsának találta a két „legjobb barátját”, együtt, pláne, hogy régen látta őket, de ahogy telt az idő, nemcsak, hogy megszokta a gondolatot, hanem azon kapta magát, hogy örül nekik.

Persze, ez nem jelenti azt, hogy Conner Wild számára elmúlt a lefejezés veszélye, ha a boldogság valami másba, kevésbé pozitívba fordul.

Bár annak az esélyét igen kicsinek látta. Egyrészt ismerte mindkettejüket, és látta azt is, hogy gyilkolja le szép sorban a szemével a férfi az összes hímnemű lényt, aki a nője irányába sandított. Másrészt egyszerűen sütött róluk az odaadás, a szerelem, a boldogság. Egy pillanatra sem engedték el egymás kezét, mindig mosolyogtak, és annyiszor váltottak csókot, hogy idővel Shelly már csak a szemét forgatta.

- Az exed megint a környéken ólálkodik. - jelentette neki Con egy újabb puszi után.

Rochelle felvonta a szemöldökét, majd nemtörődöm módon vállat vont.

- Végül is, nem tilos neki. Lehet, hogy elintéznivalója volt ap... Jonah-val. - Elvégre fontos üzletember volt, vagy mi. De valamiért mégsem tetszett a lánynak a gondolat.

Marisol szomorúan rámosolygott az apja említésekor, Conner inkább maradt a kevésbé fájdalmas témánál.

- Lehet, hogy igazad van, de szerintem ennél többről van szó. Valahogy mindig a házatok közelében botlok bele. - mondta összevont szemöldökkel. - Mindegy is, majd meglátjuk.

- Inkább beszélj a vegas-i pasifelhozatalról, ha már itt tartunk. - vetette fel Sunny pajkosan vigyorogva.

A húgocskám és az ő kellemes témái.

- Khmm. Semmi különös... Itt is vannak vézna Okos Tónik, kevésbé karcsú kanapékrumplik, és üresfejű kockahasak, ugyanúgy mint máshol. Plusz természetesen csövesek, főként a város külső részein. - Na jó, vannak egész intelligens és okos, természetfölötti radiátor hasúak is, akik a lelket is kicsókolják belőled, miután váltófürdőbe küldenek.

A húga résnyire szűkült szemmel nézett rá.

- Tájékoztatásul közlöm, még most sem vagy túl jó a figyelemelterelésben. Vagy csak túl jól ismerlek? Az érdekedben remélem a másodikat. Mindegy. A lényeg: Bökd. Ki. Most. Nem hiszem, hogy olyanokkal lógsz, akik csak sajnálatot vagy  elborzadást váltanak ki belőled. - Conner is érdeklődve vonogatta a szemöldökét.

- Tényleg, igazad van. Néha ki is szoktam nevetni őket. Igazán gonosz tudok lenni, de ez van, nem tehe...

- Miért nem hívtad le? Bemutathattál volna a sógorjelöltnek néhány ölelés között, amikor ott voltam, igazán. - vágott közbe duzzogva Marisol. A francba!

Rochelle nem akart erről beszélni. Persze elmondta volna a húgának, idővel, de végül is (egy kicsit több mint) egy csók nem jelent semmi komolyat, vagy mégis? Fenébe, utálta, hogy nem tudja, hányadán állnak.

Felsóhajtott.

- Először is, nem sógorjelölt, semmi ilyesmiről nincs szó. - Azt hiszem. Sajnos. Nem, nem sajnos! Szedd össze magad! Furcsa, mennyiszer kellett magára parancsolnia az utóbbi időben. - Szólnék, ha komoly lenne az ügy. Másodszor, honnan veszed, hogy ott volt? És harmadszor, ti sem voltatok valami informatívak, ha jól emlékszem. - Na igen, a legjobb védekezés a támadás.

Sunny rövid belsőharc után fanyar képet vágott, összepréselte a száját, hogy csak vékony vonalak maradtak az ajkaiból.

- Oké, jól van, vettem. De ha valami változik, tudni akarom, Rock. Ígérd meg, hogy szólni fogsz, ha valaki meghódítja a nővérem kemény szívét végre.

- Most arra célzol, hogy egy hideg szívű ribanc vagyok? Ez fájt, Sunny. - szorította a mellkasára a kezét Rochelle. Amúgy is, volt már szerelmes. Tuti, hogy volt.

Conner, aki eddig csendben, de figyelmesen hallgatta a csatát, felnevetett. Marisol ismét összehúzta a szemét. Új szokás?

- Na jó. Kiscserkészbecsszóra esküszöm, hogy én elmondom neked az ilyesmit. - mondta felemelve a másik kezét Rochelle.

- Ne hibáztasd őt, Shell. Nem csak ő tehet róla. - mormogta Con, miközben Sunny bólintott.

Tá-dáám. Hello, védelmezés.

- Ne aggódj, nem felejtem el, hogy te is hunyó vagy itt. - majd a férfi arcát látva elnevette magát.

Ez után már nem hozták fel a témát, hál' Istennek, úgy tűnt, mindenki megelégszik azzal, ami van, de még sokáig diskuráltak erről-arról. Marisol távozás előtt még elmondta, hogy Jonah tudja, hogy hozzá jöttek, de a helyszínt nem. Jobb is így.

Végül útnak indult a gerlepár, és Rochelle visszament a bolthoz. Egyre feszültebb lett.

Sally ott volt megint a pult mögött, és mosolyogva hallgatta a lány beszámolóját.

- Ugye tudod, hogy ma el kell kezdened az edzést? Minél hamarabb, ez a parancs.

Fáradtan felsóhajtott.

- Majdnem elfelejtettem. Mikor is kezdünk?

A boszorkány a faliórára pillantott.

- Öhm, úgy kb. öt perc múlva. Fönt a nagy kondiban.

- Öt perc? Na neee. Ki találta ezt ki? - majd amikor a boszi felvonta egyik kecses ívű szemöldökét, hozzátette – Ne mondd ki. Tudom. Hányan leszünk? Kivel leszek?

- Azt nem tudom pontosan, de Aeron, Rio és Josh kimennek harcolni, szóval... két választásod maradt... Lehet, hogy Neelával együtt lesztek, de az is megeshet, hogy valaki kiközösít magának...

- Na jóóó, leléptem innen, tudod, edzenem kell. - mondta Rochelle, miközben már indult is fel. Amúgy sincs sok ideje.

A szobájában gyorsan átöltözött, egy kényelmes, bő térdnadrágot , egy topot vett fel, és edzőcipőre váltott. A lépcsőn lefelé menet gyorsan összekötötte rakoncátlan haját.

A bal oldali második szobához ért, azaz az edzőteremhez, érezte Vincent illatát, tehát ő már ott volt. Neela friss erdei illatát is kivette, de Zach-át még nem.

Amikor belépett, és köszönt, a tündér éppen a földön ülve nyújtott, próbálta meglazítani az elmúlt hetek alatt letapadt izmait. Hosszúnadrág volt rajta, egy olyan pólóval, ami nem zavarta kieresztett szárnyait. Vin épp súlyokat pakolgatott a fekvenyomó padhoz, majd ránézett. A tekintete olyan forró volt, hogy a lány teste szinte lángra kapott. Szerencsére gyorsan visszafordult a tevékenységéhez.

Most megint jégcsap vagy csak a közönség zavarja?

Akár meg is kérdezhetné... de Neela előtt nem akarta. Inkább odament az egyik falnál lévő bordásfalhoz és ő is nekiállt bemelegíteni, elfordulva a vérfarkastól. Néhány törzsdöntés és hajlongás után beakasztotta az egyik lábát csípőmagasságban, és úgy folytatta a hajlítást. Így az előredőlésekkor a farkasnak tökéletes rálátása volt a hátsójára. Persze nem szándékosan.

Megérkezett az angyal is, Vinhez hasonlóan félmeztelenül. Elkezdődhetett a „munka”.

Igazából nem volt nagy szükség a két férfira, mert még csak erősítettek, de „felügyelni akarták őket és amúgy is nekik is szükségük volt egy kis edzésre”. Így hát Vincent gyakorlatilag végignézhette Rochelle tehetségét a súlyzókkal, rengeteg felülését, hasprését, húzodzkodását a bordásfalon, és így tovább. Végül a futópadon kötött ki a lány, továbbra sem sikeresen tartva be az elhatározását, miszerint nem stíröli a vérfarkast. Már vagy tíz perce futott, egyre gyorsabb tempóban, amikor Vincent telefonja megszólalt a kis asztalon a sarokban. A férfi gyorsan abbahagyta az egykezes fekvőtámaszt – amiből már vagy az ezrediket nyomta, mióta a lány futott – odasietett, és felvette, miközben az arcát és a nyakát törölgette egy kis fehér törölközővel, majd az ajtó felé indult.

- Szia.

A választ Rochelle csak erős füleléssel hallotta.

- Hello, cukorfalat. Ráérsz most?

Vincent eltartotta a mobilt, és elrendelte, hogy nélküle folytassák még egy darabig Utána már újra a telefonba beszélt, miközben már robogott is fel.

Rochelle ledöbbent, csak tátogni tudott, és lefagyott volna, ha a talpa alatt a szalag nem megy tovább.

Döbbenete hamar hatalmas dühbe fordult.

Ennyi? Ennyit jelentett neki a „csók”? Alig néhány óra, és máris másik nőhöz rohan?

A tempót maxra növelte és magában morgott.

- Szemét, mocskos disznó. Rohadj meg a pokolban!

Csak később vette észre, hogy a tündér és az angyal is immár őt nézi, ahogy morog és szinte repül a gépen.

- Öhm, eszembe jutott egy... régi történet az... a konditeremről, ahová jártam. - magyarázkodott mosolyogva, lihegve, miközben lassított.

Látszott az arcukon, hogy nem hisznek neki, de szerencsére nem kérdezgették tovább. Zach valószínűleg csak hozta az angyali formáját, Neela pedig most sem volt épp barátkozós kedvében.

Még ott voltak egy ideig, nagyjából fél órát, majd a tündér végül lazítógyakorlatokkal fejezte be edzését, és átment a szemközti szobájába. Zach tovább maradt egy kicsivel.

- Valami baj van? - kérdezte, miközben felhajtott egy üveg vizet.

Rochelle ránézett, majd egy kis idő múlva megrázta a fejét.

- Nem, nincs semmi. - válaszolt halványan mosolyogva.

- Akkor jó... De tudod, hogy segítek, ha kell. - mondta komolyan az angyal. - Nekem most mennem kell. - Az ajtónál visszafordult. - Elég keményen edzettél. Ne erőltesd túl magad.

- Csak lazítok még egy kicsit.

És ez is volt a terv. De tényleg. Csak aztán kedve támadt boxzsákot püfölni.

Csupasz kézzel esett neki, az összes megmaradt erejét beleadva ütéseibe. Lehet, hogy be kellett volna tekernie, mert így szép nagy horzsolásoknak lett kis gazdája, de valahogy most nem érdekelte. Ráadásul az sem segített, hogy kiengedte a karmait.

Mennyire szerette volna, hogy a zsák helyén a vérfarkas legyen! A rohadék elhitette vele, hogy mennyire kívánta ő is, aztán meg sem várja a következő napot, gyakorlatilag az ő karjaiból valami ribancéba fut.

Sajnos nem tudta, az hogy nézhet ki, de elképzelte a legrosszabb fajta műnőt, és nem ököllel, hanem karommal esett a zsák fekete bőr borításának. Addig szurkálta, karmolta, rúgta, vágta, míg szép tigrismintás nem lett az anyag, kilátszottak a rongyok, és ő alig kapott levegőt.

Végül megállította a zsákot, és nekidöntötte izzadt homlokát. Annyira zihált, és a szíve annyira vert, hogy nem is hallott semmi mást. Egy utolsó erőfeszítéssel még egyet bevert a zsáknak, mintegy levezetésként.

- Nem igazán jó az ütőtechnikád, cicuska. Egyébként meg, mit ártott neked az a szerencsétlen zsák? - hallotta hirtelen a fülénél a rekedt suttogást. Érzete a forró lélegzetet a nyakán. Az eddig kapkodott levegő bennrekedt. Belemélyesztette karmait egy még épen maradt részbe.

- Tűnj. El. Innen !

- Ugyan miért tennék ilyet, hmm? Még csak most érkeztem. - Ezzel a vérfarkas ráharapott a fülcimpájára, és forró, kemény testét a lányénak nyomta.

Hogy merészeli...? Rochelle megpördült, felemelte a kezét, és pofonvágta. Csíkokat hagytak az ujjai, és a karmai is a férfi sötét mézszínű bőrén.

-Menj a pokolba! - Velem nem játszol, Rivera!

A vérfarkas lassan visszafordította a fejét.

- Mi a...- hirtelen elkerekedtek a jelenleg borostyán szemei. - Féltékeny vagy?

- Mi? Dehogy! Ne találj ki ilyen szarságokat, csak mert...

A mondat többi részét elnyelte a vérfarkas csókja.

14. rész

 Salime már sarkon is fordult, és a napsütötte, fadeszkás, keskeny lépcsőfordulóban tartott, mire Rochelle nagyjából összeszedte magát, és utolérte.

Nem nézett vissza Vinre, nem tudta, mit látott volna az arcán. Ugyanazt a sztoikus fejet, amivel a boszorkányra nézett az imént? Dühtől villogó kék szemeket? Vagy valami mástól csillognának? Esetleg még valami mást? Kíváncsi volt, de inkább nem kockáztatta meg az első kettőt, vagy valami még rosszabbat.

Hogy miért, az egy másik történet, másik időpontra.

Azt meg még annyira sem tudta, hogy ez után mi lesz. Vin folytatja a hideg – meleg játékot? Nem, azt már nem ! Azt semmiképp sem!

Ha őszinte lenne magával, bevallaná, hogy az iménti csók – és egyéb – nagyon is tetszett neki. Túlságosan is. Sőt, ami a legaggasztóbb és legfélelmetesebb volt az egészben, nem hitte, hogy el tudná viselni nemcsak a játszadozást, hanem főleg azt, ha a vérfarkas úgy tenne, mintha semmi sem történt volna.

Ekkor jött rá, mennyire igaz a mondás: Aki másnak vermet ás...

De nem! Ennek nincs semmi értelme! Szedd össze magad Night.. őő, Rochelle!

De mi van, ha levegőnek néz? Vagy inkább, ha undorral néz ?

Miközben leértek az ajtóhoz, megpróbálta rendezni a lélegzetét és lenyugtatni dübörgő szívét, ami még mindig jobban és hangosabban vert, mint, mondjuk, egy AC/DC koncerten a dobok. Ezen kívül a vérfarkast is megpróbálta kizárni a gondolataiból, azt ami alig egy perce szakadt félbe, és az aggályait, amikről legbelül remélte – tudta – hogy hülyeség. Másik időpont...

Ezért inkább azon törte a fejét, hogy nem téves volt-e a látogatás. Ki jöhetne hozzá? Itt még nem kötött olyan ismeretségeket – hacsak a közeli bár pultosa nem számított annak, akivel akkor találkozott, amikor kiruccantak a múltkor... aki történetesen melegebb volt egy kályhánál. Szóval igazán, fogalma sem volt, mi folyik itt, mert az nem lehet, hogy...

Mielőtt még a gondolatot befejezhette volna, a nevét visító, egyszerre síró és nevető Marisol vetette magát a nyakába, amint befordult a boltba. Ráadásul, nem is látott, mert ilyenkor mindig a kirakatokon át tükröződik és vetődik be a legtöbb fény, ezért amikor befordult a sarkon, a fényáradat elég éles volt ahhoz, hogy egy pillanatra érzékeny szemei beadják az unalmast.

Alig sikerült talpon maradniuk, Rochelle hirtelen azt sem tudta, fiú vagy lány. Aztán felfogta a helyzetet, és ugyanolyan visító-nevető-bőgőmasina lett belőle, mint a húgából.

Egyszerre kezdtek el beszélni.

- ...annyira hiányoztál, már...

- ...hogy kerülsz te ide....

- ...nem bírtam...

- ...annyira örülök... - és így tovább, míg végül, egy bő perc múlva a beszéd helyett egyszerre nevettek fel. Szorosan ölelték egymást, de ez egyikőjüket sem zavarta.

- Egyedül jöttél idáig? Istenem, Sunny, nem lett volna...

- Nem egyedül vagyok. - vágott a szavába a húga, lesütve a szemét. Ez azt jelenti, hogy elárulta a helyet valaki másnak, de belegondolva, Rochelle úgy határozott, inkább jobb így, mint hogy egy szál magában induljon neki ekkora útnak. Ha valami történt volna vele, azt nem bocsátotta volna meg magának.

Nem beszélve Jonah-ról. Ja, igen, Jonah. Remélte, hogy azért nem neki mondta el Marisol.

- Con hozott. - bökte ki végül a másik lány.

Huhh. Az jó. Ugye?

Bár ő a második ember...

Rochelle összeráncolt homlokkal nézte a húgát, aki még mindig nem emelte fel a szemét, de most halványan elmosolyodott, és elpirult.

Ekkor Shelly vett egy mély levegőt, és rájött, hogy miért volt olyan furcsa a testvére illata. Érezte, hogy valami megváltozott benne, de nem tudott volna rábökni, mi az, a furcsa illatkeverék sem volt idegen, ezért nem észlelt veszélyt.

Elkerekedtek a szemei. Hát, most már nagyon is tudta, miről van itt szó. És bármilyen meglepő, most sem tudta, hogy mit érezzen ezzel kapcsolatban.

Egyet tudott, ha bármi baja esik imádott húgocskájának, a nagydarab alakváltóhím szőke feje elköszönhet a nyakától, bármennyire is bírja a pasit Rochelle.

Másrészt, nem is találhatott volna olyan férfit magának Marisol, aki jobban tudott volna vigyázni rá. Ezért örült nekik.

Mondjuk, a korkülönbséget furcsálhatják egyesek, mivel Conner nemrégen múlt kétszáz. Nicsak, ki beszél.

Na jó. Egyáltalán nincs is semmi furcsa a különbségben, teljesen normális. De tényleg. Vannak nagyon öreg papák a halhatatlan világban, akikhez képest Con még pelenkás.

Ezért inkább csak elmosolyodott, hogy a testvére ne higgye azt, hogy vérontás következik, majd annyit mondott:

- Mesélned kell! Sok mindenről... - Úgy érezte, mintha legalább egy éve nem látták volna egymást, és ezt mindenképp be kell pótolniuk.

Ekkor Salime szólalt meg figyelmeztetően, aki eddig meghúzódott a pult mögött, onnan bazsalygott kettejükre.

- Shelly, tudod, hogy...- ekkor érezte meg a közeledő Vincent illatát , és a boszi elhalgatott a mondat közepén. Érthető volt így is.

- De ne itt. - tette hozzá Rochelle, ismét a húga felé fordulva. Talán meglátogathatnák Carlost, ha csak nem a kidobófiú barátjával van éppen.

Akár hogy is, nem tudhat meg sok mindent a lány, pláne titkokat, elég az is, hogy a boszorkával találkozott. Shelly nagyon sajnálta, hogy nem mutathatja be új barátainak, nem beszélhet sokat új életéről, de jobb lesz így. Talán, majd egyszer...

- Hol van a hímed ?- kérdezte inkább a tesójától.

- Itt a közelben, pár utcányira... - vágta rá amaz azonnal, majd ismét elpirult, és nem folytatta a mondatot.

Jó tudni, hogy már elég ideje voltak együtt, hogy természetesnek vegye ezt a megnevezést. Persze, az alakváltók gyorsan alkalmazkodtak az ilyesmikhez, de azért mégis. Esetleg talán ez egy olyan dolognak is számíthat, amit egy kishúg akár el is mondhatna a nővérének.

- Akkor levadásszuk. Hiányzott már a kócos arany feje. Majd jövök, Sal ! - mondta nevetve, miközben kitessékelte az ajtón a lányt.

Marisol még visszaköszönt Sally-nek, aki szintén utánakiáltott. Nevetgélve, karonfogva indultak el megkeresni Cont.

Vincent az utolsó lehetséges pillanatig követte a szemével az egyre távolodó Rochelle-t, aki út közben is a testvérét figyelte. Azaz, féltestvérét, ha minden igaz.

Nem jött le előbb, nem akarta megzavarni a viszontlátás pillanatát, és elárulni többet a csoportjukról. Így is túl sokan tudtak róluk... És hát, nem akart lerobogni fentről akkora erekcióval, hogy már-már úgy érezte, robban.

Most tulajdonképpen csak annyit tudott, hogy elindultak levadászni egy hímet. (Az nem számított, hogy az foglalt. ) És ez nem tetszett neki. Nagyon nem. Felmorgott. Hangosan, a torka mélyéről.

Be kellene ezt fejeznie, de egyszerűen nem tudta. Túlságosan elhatalmasodtak fölötte az ösztönei, és már az előtt is hasonló volt a helyzet, hogy megízlelte volna az alakváltó lány csókját, érezte volna a formás testét - ismét, és majdnem sokkal többet tett volna vele. És a karmai... Na meg amit előtte művelt a lábával...Érezte, hogy újból gránitkemény lett ott lent. Nagyszerű.

Néha igazán a pokolba kívánt volna egy bizonyos boszorkányt. Mondjuk, most.

A boszi őt leste sunyin pillái alól a pult mögül, ahonnan nem mozdult volna egy jottányit sem, még a salemi boszorkák szellemei miatt sem.

Az egyikőjüknek mellesleg közeli rokona volt és imádott velük társalogni, ha erre tévedtek, vagy ha nagy nehezen megjelentek az igézésére. Minden és mindenki más meghajolt ilyesfajta hatalma előtt, rajtuk kívül.

Bár azt Vin sem tudta, és valószínűleg Sally sem, ki volt előbb, ők vagy ő. A halhatotlanoknál ez már csak így van. Ha tudta, hát ezt az egy titkot megtartotta magának.

Csak annyi volt biztos, hogy még ő is fiatalabb Vinnél, ami azért nem olyan nagy csoda, lévén, hogy boszorkány, és hogy Vincent több mint kilencszáz éve utálja a teliholdat. Hozzáadva még az emberi életét, a harmincegy évet, rájött, hogy idén lesz pont ezer éves. Hűha!

Furcsa, hogy ezen még csak most gondolkodott el, azt sem tudta, miért gondolkodott el most. Az évek teltek, múltak, és ő alig számolta őket.

- Föld hívja Főnököt.

Salime még mindig őt nézte, most már kérdőn, és Vin rájött, hogy mióta csak ott ácsorog. Teljesen kikapcsolt.

Pislogott néhányat.

- Mondtál valamit?

- Ne aggódj, csak egy perce szólongatlak. - majd a vérfarkas mogorva feje láttára hozzátette – Na jóóó, nem. Most szóltam először. Szóval. A tárgyra térve, szükséged van bármire?- mondta mézes-mázosan. - Úgy értem, egy hideg zuhanyon kívül. - Itt jelentőségteljesen a férfi még domborodó farmerjára nézett.

Hát persze, hogy észrevette.

- Igen. Rád, fej nélkül, Bibircsók. - válaszolta morogva Vin, majd elindult a konyha felé, hogy legalább valami itallal hűtse le magát. A zuhany nem sokat hatott az előbb.

A boszorkány követte. Bezzeg most már nem játszik sóbálványt.

Miután kiválasztotta a legjobb elérhető megoldást – azaz egy pohár hideg vizet, leült az asztalhoz. Salime a konyhapultnak dőlt, a keresztbe font karokkal, komoly kifejezéssel.

- Ugye, tudod, mi a csapattárs szabály? - mondta összevont szemöldökkel. Vin felsóhajtott.

- Ja, már egy ideje.- mondta, szemforgatás után. - De furcsa, hogy pont te mondod, már nem emlékszel...

- Arra gondoltam, hogy ki lehetne törölni. - vágott a szavába a boszi. - Látok... dolgokat... mostanában, és szerintem helyes döntés lenne.

- Mit láttál? - kérdezett rá egyből Vin. Igazából, nem is tudta, miért érdekli.

- Elég zavaros volt, nem is láttam semmi konkrétat. Álmomban láttam azt a jelenetet, amikor még anno megkötöttük ezt a szabályt, aztán meg azt, amikor...én...tudod...és végül egy behajtani tilos táblát, gyors váltásban.

A férfi felvonta a szemöldökét.

- A tábla tilthatja a második jeleneti behajtást is. Tehát, hogy a törvény maradjon.

- Soha nem fogsz arról a balesetről leszállni? Egyébként meg, a tábla volt a második. És emlékszel, mondtam, hogy éppen, mielőtt Rochelle felbukkant volna, a kávé kiadott egy pozitív háromszöget...

Milyen jól tereli a témát...De ha már itt tartunk:

- Negatívat is adott.

- Ugyan már, azt mindig ad! És amikor láttalak titeket az előbb, olyan érzésem támadt... Vin, biztos, hogy nem lehet már párod?

Ez az, hogy már ő is kételkedett benne. Annyira eltökélten ragaszkodott az elveihez, mióta vérfarkas lett, azóta, ami Gisella-val történt, és most az egész az alapjaiban omlik össze. De nem lehet véletlen, hogy ennyire vonzódjon az alakváltóhoz, hogy ennyire meg akarja jelölni magának, hogy az egész világ tudja. És azok után ami történt, nem hitte, hogy tudni fog csak úgy élni a lány társaságában, barátként, tudva, hogy az másik férfival randizik, nem jön haza esténként, mással van, másik férfi karjaiban. Újabb morgás.

Sally elmosolyodott, mintha olvasna a gondolataiban.

- Erről beszélek. Szerintem nem ártana átgondolnod és átgondolnunk ezt a lehetőséget, a szabállyal. - elfordult, elindult vissza a bolti ajtó felé, de hirtelen megtorpant. - Ja, és van még valami. Abban sem vagyok biztos, hogy ti lennétek az egyetlen ilyen pár.

Mielőtt Vin rákérdezhetett volna, miről beszél, már el is iszkolt. A sunyi kis banyáját. Legközelebb nem lesz ilyen szerencséje.

Miközben felhajtott még egy pohár vizet – bár lehet, hogy a whiskey jobb lett volna – eszébe jutott, hogy még fel kell hívnia Rio-t, aki Isten tudja, hol volt éppen, de még nem tudta, hogy Josh Zach helyett neki kell járnia az utcákat ma este.

Erről viszont az jutott eszébe, hogy Rochelle-t edzetni kell. Utálta még a gondolatát is annak, hogy a nő veszélyes fickók közelében legyen, hiába tud bánni a „kemény” pasikkal. Morgott. Megint.