27. rész

Sziasztok! 

Tudom, megcsúsztam, de ezúttal technikai problémáim akadtak ( meg egy kis testvéri civakodás). De végre megérkezett, itt van a naaagy friss ! Remélem, még követtek néhányan, és megajándékoztok egy-két véleménnyel :)

Rochelle arra ébredt, hogy a válla, amely korábban majdnem kiugrott, most valami durva anyaghoz dörzsölődik. A feje zúgott... A feje, és a kocsi, aminek jelenleg a hátsó ülésén feküdt.

Hirtelen elárasztották az elmúlt események emlékei. Rod, Marisol, aztán Con érkezése, majd Vin és végül Jonah... Istenek, Jonah! Utána akart menni, amikor Vincent megállította, és... leütötte?

Mélyeket lélegzett, de nem érezte a vérfarkas illatát. Lassan résnyire nyitotta a szemét. A volánnál egy nő ült. Egy koromfekete, hosszú hajú nő. Rochelle nem ismerte és valószínűleg még soha nem is látta a nőt, de az, hogy a keze ismét össze volt kötve, nem sok jót ígért. Valahogy ki kell innen szabadulnia.

Ekkor nézett az anyósülés felé, amin... Dan ült? Igen. Salime Danny-je. Őt is elfogták? De nem volt lekötve. Ez csak egy dolgot jelenthetett...

Bár nem szóltak egymáshoz egy szót sem. A nő felszabadultnak, már-már vidámnak tűnt, míg Dan mintha egy kicsit feszült lett volna. Érdekes. Viszont akkor is meg kell állítania őket.

Rochelle óvatosan mozogva kieresztette a karmait, és a nő ülése felé húzódott.

- Na na na, én nem tenném. - csilingelte ekkor az elrablója, és Shelly a visszapillantóban látta, hogy vigyorog, miközben egyenesen rá néz sötét, szinte fekete szemeivel.

Nem tudta, ki ez a ribanc, de biztos, hogy letörli az arcáról a vigyort.

Mielőtt azonban még rávethette volna magát, a nő megállította a kocsit, és a hátsó ajtót feltépte valaki.

Erős, durva kezek ragadták meg, majd Rochelle rúgkapálni kezdett – úgy tűnik ez az új hobbija – de az egyik kéz felcsúszott a nyakán, egészen a füle aljáig, és az alakváltó világa újra elsötétedett.

Az utolsó dolog, amit látott, egy aranybarna vérfarkasszempár volt.

oOoOo

Mire Vincent eltüntette a tetemeket, már tiszta por, vér és sár volt. Sietve megmosdott a tónál, majd valamennyire megtisztította ruháit, és visszafutott a kocsihoz, hogy felhívhassa Rochelle-t.

A lány telefonja a közelben csörgött. Kieshetett valamikor a nagy dulakodás közben. Így viszont nem tudja, hol vannak.

Ekkor megcsörrent az ő telefonja.

Salime.

- Vin! Jól vagytok? Hol vagytok már?

Ezek szerint Rochelle még nincs otthon, bár ez nem meglepő.

- Igen, jól. Rochelle elment az apjával, aki súlyosan megsérült. Én még elintéztem a... dolgokat. Bővebben majd később. De ne aggódj.

A boszi riadtan felkiáltott.

- Az apja? Mármint Jonah Nightclaw? Istenem, akkor lehet, hogy... lehet... Vin, a jóslásom megint a halált hozta ki elsőként. Olyan rossz érzésem van. Nem tudom, miért. De akkor valószínűleg Jonah miatt. Szegény Rochelle...

- Reméljük, hogy rendbe jön. Majd hívlak, ha tudok valamit. De most mennem kell. Szia.

Közben már Rochelle telefonján keresett valami használható számot. Remélte, hogy Marisol-é benne van, bár tudta, hogy mostanában telefonfülkékről hívta a nővérét.

Végül sikerrel járt.

Sunny hangja rekedt volt, amikor beleszólt, bár úgy tűnt, nincs letörve.

Elmondta, hogy az apja túl van az életveszélyen, szerencsére gyorsan tudtak a gyógyítójukkal találkozni. Viszont Rochelle nem volt még ott.

Vinnek egyre rosszabb érzése támadt. Szörnyű volt, hogy tehetetlen, nem tudja, merre menjen, mert Rochelle illata a környéken eltűnt, mivel kocsiba szállt. Ezt látta.

De a köztük kialakuló kötelék és a szíve azt súgta, hogy valami nagyon nincs rendben. Ráadásul Sally is kételkedett...

Vin egy frusztrált morgással a hajába túrt. Biztosan csak túlságosan paranoiás. Igen, biztosan erről van szó...

Ekkor ismét jelzett a telefonja. SMS.

Vincent őrült sebességgel kapta elő a zsebéből. A szíve a torkában dobogott.

Mikor megnyitotta, felüvöltött, és a térdére esett.

Nem csak üzenet volt. Egy kép is tartozott hozzá, amin az ő párja volt. Meztelenül. Bilincsekben kifeszítve.

oOoOo

Blade elégedetten figyelte, ahogy az emberei a barlang egyik kamrájának közepén lebilincselik az alakváltót. Terpeszben, szétfeszített kezekkel, mindkét bokáját és csuklóját egy-egy vaspántba fogták. Azok, amelyek a csuklóján voltak, a plafonhoz lánccal voltak erősítve.

Már csak várniuk kell.

El kellett ismernie, hogy Vincentnek jó ízlése van. Persze, mindig is az volt a rohadéknak...

De ez a nő igazi egzotikum.

Hirtelen egy torokköszörülést hallott maga mellett. Odakapta a fejét, és így már egy másik gyönyörű nőre nézett.

- Soraya, édesem. Jó munkát végeztél.

A démon csak lazán vállat vont.

- Szépen akartam búcsúzni.

A férfi megfeszítette az állkapcsát. Na igen. Ez az ár. Az egyik nő jön, a másik megy. .

- Máris? Biztos, hogy nem szeretnél maradni, szépségem? - mondta bánatosan, de közben végigfuttatta tekintetét a nő tökéletes testén, elidőzve a buja idomain.

Soraya rekedten, csábítóan felkacagott.

- Cuki vagy, de nem. Ez volt az utolsó küldetésem, történetesen a századik. Ezt te is tudtad. - mondta, miközben végigsimított a férfi mellkasán. Aztán tragikusan felsóhajtott. - Úgy hogy, farkaskám, fájó szívvel, de meg kell kérnelek, hogy vedd le rólam ezt a szart. - Félrehúzta fekete haját a nyakáról és a szegecses vasnyakörvre mutatott.

Blade elhúzta a száját, de mégis odanyúlt a nő nyakához, és a tarkójánál a fémhez nyomta a hüvelykujját. Mindenkire ilyet tetetett, aki nem általa átváltoztatott vérfarkas volt és nem is Bill. Ők amúgy is engedelmeskednek neki, tehát nem volt szükségük nyomkövetős nyakörvre, amely csak az ő érintésére, az ő ujjlenyomatával vehető le.

Soraya-é a következő pillanatban kettévált és a földre hullott.

- Hiányozni fogsz, cukorfalat. - folytatta a műsort a démon. - De mennem kell. Na pá.- zárta végül rövidre, és gyorsan eliramodott, mosolyogva.

A vérfarkas morogva nézte ringó csípőjét, ahogy a terem bejáratát elzáró vasrácsok felé indult.

Sosem engedte az ágyába ez a nő. Vagy bárhová a meztelen testének közelébe.

Nem! Nem fog anélkül távozni, hogy a férfi meg nem kóstolná. Utána visszatér és foglalkozik a másikkal.

Utána eredt, majd, mivel tudta, hogy a nő a főfolyosón halad kifelé a főkijárathoz, egy szűk mellékjárat segítségével előtte termett. Remélte, hogy nem vált alakot a kis fruska.

Pár másodperc múlva megjelent Soraya. Blade elvigyorodott. Nem váltott úgy alakot, viszont félig felvette démonkülsejét. Hatalmas szeme aranysárga lett, megjelentek fekete körmei és szarvai. A bőre még nem vette fel vérvörös színét, és a farka és a szárnyai sem bújtak elő.

Amikor a nő odaért, a vérfarkas előlépett a sötét sarokból, és magához rántotta.

- Valamit elfelejtettél. - recsegte neki, miközben egyre közelebb hajolt hozzá.

- Miről beszélsz? - vicsorgott vissza a démonnő. Vergődve próbált távolságot keríteni maguk közé.

- Te tényleg búcsúcsók nélkül akartál itt hagyni, szépségem? A cukorfalatodat? - Ezzel telt ajkaira nyomta a száját.

Soraya felnyögött, és tenyereit a férfi izmos mellkasának feszítette, úgy próbálta ellökni. Amikor ez nem hatott, ököllel püfölni kezdte. Blade erre még szorosabban ölelte, és a nyelvét végighúzta a nő ajkainak találkozásánál, befogadást remélve.

A démon kinyitotta száját, így a vérfarkas megkapta amit akart... egy pillanatra. Soraya ekkor erősen ráharapott a nyelvére, míg a férfi vére kiserkent. Ugyanakkor a mellkasán is, mert a nő erősen végigkarmolta.

Blade dühösen morogva visszahúzódott.

- Ez nem volt szép. Mindenkinek odaadod magad, akkor nekem miért nem, te ribanc? De ha durván szereted...

Mielőtt még leszoríthatta volna a nő karjait, és becibálhatta volna valamelyik szobába, Soraya fekete szárnyai kipattantak a hátából, és eltűnt a kijáraton egy mormogott „Rohadék” kiséretében..

Mire Blade kiért, a démon már magasan járt az égen.

oOoOo

Rochelle lassan tért magához. Kezdett elege lenni a sok ájulásból. A csuklói fájtak, a válla ismét sajgott... és megint meg volt bilincselve.

És a lábai is. Mivel a feje lógott, pont rájuk látott. Így viszont azt is látta, hogy meztelen.

Ekkor egy vaskapu nyikorgását hallotta meg, valahonnan elölről. Nem akart feltűnést kelteni, hogy tudják, magához tért, ezért nem látta, ki érkezett.

Azonban a hirtelen beálló csend a mellette vígan beszélgető vérfarkasok között elárulta, hogy Blade közeledik. Aztán az illatát is megérezte. Hasonlított Vincentéhez, de mégis valahogy más... rosszabb...

Végül a kopott farmerba bújtatott lábak egészen közel voltak.

- Tudom, hogy ébren vagy. - hallotta meg a recsegést a fülénél. A vérfarkas szája szinte súrolta a bőrét.

Rochelle elrántotta a fejét, majd lassan felemelte. És elakadt a lélegzete.

Az előtte álló férfi nagyon hasonlított Vincentre. Le sem tagadhatták volna, hogy testvérek.

Bár ennek a férfinak nem volt egy hosszú heg a nyakán... És az orra sem olyan volt, mint Vin kissé megtört vonalú orra. ÉS talán az alsó ajka sem volt olyan telt...

Ó, ez a férfi előtte vonzó volt...külsőre... de Rochelle még sem érezte azt az erős vonzódást, szenvedélyt. A torka most csak az undortól szorult el.

A férfi kiparancsolt mindenkit, majd vigyorogva fordult újra felé.

- Remélem, a drága testvérem sokára ér ide. - A drága testvérem kifejezés csöpögött a gúnytól, de Blade közben a lány nyakához hajolt. - Úgy lesz időm kiélvezni téged. - suttogta mormogva, majd a nyakára harapott.

Hirtelen húzódott el.

- Csak ne bűzlenél tőle. Persze, ha már Ő nem lesz, ez nem fog zavarni minket, ugye, cicám? - folytatta hízelgő hangon, miközben megfogta az alakváltó állát, így emelte fel a fejét, hogy a szemébe nézzen.

- Miért csinálod ezt? - szűrte ki fogai között a lány. Közben próbálta a fejét -és a testét- olyan távol tartani a vérfarkastól, amennyire csak tudta.

- Ó, hát nem árulta el? Nem szép tőle, hogy hazudik a párjának. - válaszolt a férfi. Majd amikor a nő tovább ficánkolt, belemarkolt a hajába, és így magához rántotta a testét. - Hidd el, drágám, minél jobban tiltakozol, számodra annál fájdalmasabb lesz ez. Nekem viszont annál édesebb.

Amikor durván meg akarta csókolni, Rochelle már felkészült. Éles fogaival ráharapott a férfi ajkára, felsértve azt.

Blade morogva húzta el a fejét, az alakváltó haján rántva egy nagyot.

- Úgy látszik, ma ezt hozom ki a nőkből. Még jó, hogy tetszik. - mormogta, úgy tűnt, inkább magának. - Te is igazi vad macska vagy, mi?

Rochelle feje még mindig fájt az előbbi rántástól, és úgy érezte, az egész teste sajog, de nem adta fel. Rájött, hogy taktikát kell váltania.

- Meglepően sokan mondják ezt. Pedig tudok igazán szelíd is lenni.- dorombolta.

Csak nem a Te karjaidban. - gondolta undorodva. De közben úgy tett, mint ha most nézte volna meg először a férfit. Félig leeresztett szemhéjjal végiglegeltette szemét a vérfarkas testén, és elégedett mosolyt erőltetett az arcára Visszafojtotta a lélegzetét, mintha elakadt volna a látványtól.

Közben azért imádkozott, hogy sikerüljön a terve. És hogy Vincent ne jöjjön.

Bár tudta, hogy ez nem így lesz. És ez rettegéssel töltötte el.

Ekkor Blade még egyet rántott rajta.

- Tetszik, amit látsz, cicám?

- Nem rossz. - Nem akart túl átlátszót hazudni.

Ebben a pillanatban dulakodás hangait lehetett hallani valahonnan kintről. Rochelle szíve nagyot dobbant rémületében.

A férfi ismét odahajolt és végignyalta a nyakát, így fedte be az illatával. - Úgy tűnik, megérkezett a jó öreg testvérem.